Zárt ajtók mögött beszéltek a bankárok, újraterveznék a magyarok kedvenc termékét
A 3 százalékos Otthon Start maga alá gyűrte a lakáshitelpiacot, a bankrendszerben viszont már azt számolják, mennyibe kerülhet hosszú távon az államnak, és kiknek lenne valóban indokolt ilyen olcsó hitelt adni. Több magas rangú banki vezetővel folytatott háttérbeszélgetés alapján a pénzügyi szektorban egyre erősebben körvonalazódik az igény a rendszer újragondolására: szűkebb jogosultsági körrel, célzottabb támogatásokkal és nagyobb hangsúllyal az energiahatékonyságon.
A bankok nem azt mondják, hogy az államnak ki kellene vonulnia a lakáspolitikából. Szerintük vannak olyan területek, ahol indokolt a támogatás, a jelenlegi rendszer szélességét, kiszámíthatatlanságát és célzását azonban problémának tartják. A háttérbeszélgetéseken elhangzott számítások szerint az új lakáshitelek mintegy 72 százaléka már a 3 százalékos programhoz kötődött.
A banki adatok szerint egy ilyen hitel átlagos összege nagyjából 35 millió forint körül alakul, a maximális futamideje 25 év. Az állam nem pusztán a hitel indulásakor vállal támogatást, hanem hosszú évekre magára veszi a piaci és a kedvezményes kamat közötti különbség jelentős részét. Az egyik bankár szerint egy ilyen hitel a teljes futamidő alatt nagyságrendileg 12–15 millió forintjába kerülhet az államnak, amit végül az adófizetőkkel fizettetnek meg.
A bankárok ezt az összeget több tízezer hitellel szorozták fel, az általuk idézett állomány 56 ezer szerződés körül járt. Ez már több százmilliárd forintos hosszú távú költségvetési nagyságrendet jelent, amely évtizedes időtávon értelmezendő, nem egyetlen költségvetési évben esedékes.
A beszélgetéseken többször előkerült a jogosultsági kör szűkítése. A banki szereplők szerint érdemes újragondolni, pontosan mit jelent az „első lakás”, szükséges-e a tényleges beköltözés, hogyan kezelje a rendszer azokat, akik már rendelkeznek részleges ingatlantulajdonnal, illetve legyen-e különbség új és használt lakás között. Abban egységes az álláspontjuk, hogy egy mindenki számára hasonló feltételeket biztosító konstrukció helyett több célzottságot tartanának indokoltnak.
Két olyan cél hangzott el többször, ahol indokoltnak tartanák az állami szerepvállalást: a családok elsőotthon-teremtésének támogatása és a kisebb települések finanszírozása. Az egyik bankvezető szerint ugyanakkor a lakáspolitikából ennél is nagyobb elem hiányzik: az energiahatékonyság. A beszélgetésen elhangzott becslés szerint a lakások és családi házak mintegy 80 százaléka 1990 előtt épült, és egy régi ingatlan energiaigénye akár többszöröse is lehet egy modern épületének.
Ezért külön, hosszú távú energiahatékonysági lakásprogram mellett érveltek, amelyben a támogatás konkrétan mérhető energetikai javuláshoz kötődik: szigeteléshez, nyílászárócseréhez, fűtéskorszerűsítéshez. Az egyik magas rangú banki vezető szerint ha nincs külön energetikai cél, a támogatásból hamarabb lesz parketta, mint energiahatékonyság.
A kormány részéről is hasonló irány rajzolódott ki. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének közgyűlésén Szemerey Samu építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkár bejelentette, hogy a mostani ciklus fő stratégiájaként a társas házakat és a városi épületeket is elérő, nagyszabású energetikai felújításokat készítené elő a kormányzat, miközben visszaszorítaná az építőipari túlárazást. Az eddig jellemzően családi házakra összpontosító beavatkozások körét társas házakra, városi épületekre és középületekre bővítenék.
A bankok a következő évek lakáspolitikai vitáját már nem egyszerűen arról akarják folytatni, mekkora legyen egy-egy hitel kamata. A teljes rendszer újragondolását vetik fel: milyen célokat finanszírozzon az állam, kik kapjanak támogatást, mekkora legyen annak mértéke, és mennyi maradjon a piaci árazásból. A pénzügyi szektor legalább egy részében már nem tekintik magától értetődőnek, hogy egy jövőbeli lakáspolitikának univerzális, 3 százalékos hitelre kell épülnie.
