Magyar forradalom és szuezi válság: hogyan döntöttek a nagyhatalmak 1956 sorsáról
Visszatérő kérdés, hogy az 1956-os magyar forradalmat mennyire befolyásolta a vele egy időben kirobbant szuezi válság, illetve a közel-keleti eseményeket mennyire a közép-európai történések. Az eseményekben meghatározó szerepet játszó nagyhatalmak a maguk szempontjából racionális döntéseket hoztak.
A dilemma eldöntéséhez két kérdést kell megválaszolni. Az első: mikorra rögzítették Izrael Egyiptom elleni támadását az 1956. október 22–24. között a Párizs melletti Sèvres-ben tartott brit–francia–izraeli megbeszéléseken, hogy a britek és a franciák a tűzszünet ürügyén ismét ellenőrzésük alá vonják a Szuezi-csatornát, amelyet Gamal Abden-Nasszer államosított. David Ben-Gurion naplóbejegyzése szerint a katonai akcióról már október 22-én döntöttek, a közelgő amerikai elnökválasztásra számítva, mivel úgy vélték, Washington nem kezd komolyabb külpolitikai akcióba november 6-a előtt. A Szovjetuniót részben a lengyel események kötötték le: a júniusi munkástüntetések és az október 19–22. közötti diáklázadások bizonytalan helyzetet teremtettek Moszkva számára, amely a fegyveres beavatkozást is fontolóra vette, de elállt tőle.
Az amerikai hírszerzést váratlanul érte az október 29-i izraeli támadás: egy nappal előtte figyeltek fel a Cipruson tapasztalható csapatösszevonásokra. A magyar forradalom kitörése hasonlóképpen felkészületlenül érte a CIA-t, amelynek egyetlen, magyar származású ügynöke tartózkodott Budapesten 1953 óta, és gyakorlatilag csak a napilapokból szerzett értesülésekkel látta el a virginiai központot.
A második kérdés: az október 29-én megindított izraeli támadás befolyásolta-e a szovjet vezetőket a magyar forradalom fegyveres leverésének eldöntésében. A kelet-közép-európai politikát az 1940-es évek végétől a George F. Kennan nevével fémjelzett feltartóztatás jelentette. Számos republikánus politikus bírálta a Truman-kormányzat politikáját, túlságosan passzívnak tartva azt. Az Eisenhower-adminisztráció 1953. januári hivatalba lépésével John Foster Dulles külügyminiszter „visszaszorítás” és „rab nemzetek felszabadítása” jelszavai kerültek előtérbe. A feltartóztatás és a visszaszorítás azonban egyaránt kizárta az erőszak alkalmazását, és hallgatólagosan elismerte Moszkva biztonsági érdekeit. Dulles 1956. december 18-i beszédében leszögezte, hogy soha nem akartak kordonsanitér-zónát létrehozni a Szovjetunió nyugati határai mentén. Az Egyesült Államok nem kívánt fegyveres konfliktusba keveredni a Szovjetunióval, ezt ismételten megüzenték október utolsó hetében Dulles 27-i, valamint Eisenhower 31-i beszédében és interjújában.
A sorsdöntőnek bizonyuló október 31-i SZKP elnökségi ülésen nem esett szó Szuezről: a fegyveres beavatkozást a közel-keleti fejleményektől függetlenül határozta el a szovjet vezetés. Moszkva létfontosságú érdekei forogtak kockán, ha Magyarország kilép a Varsói Szerződésből, semleges állammá válik és többpártrendszert vezet be, ami láncreakciót indíthatott volna el a csatlós államok körében, és megkérdőjelezte volna a szovjetek számára kedvező európai rendet.
Washington a realitás talaján álló politikája és irrealitásba hajló retorikája közötti különbséget veszteségminimalizálással próbálta ellensúlyozni: erőtlen ENSZ-határozatokkal, jelentős humanitárius segéllyel és közel 36 ezer magyar menekült soron kívüli beengedésével. Eisenhower október 30-án arról panaszkodott Dullesnek, hogy a brit–francia akció elvette a Nyugattól az erkölcsi fegyvert a Szovjetunióval szemben. Washington gazdasági és pénzügyi eszközökkel lépett fel a különleges kapcsolatban álló Egyesült Királysággal szemben: nem pótolta a kiesett közel-keleti olajszállítmányokat, és nyomás alá helyezte a fontot, így Londonnak nem volt más választása a meghátrálásnál. A szuezi válság tovább erodálta a brit nagyhatalmi státuszt, míg az Egyesült Államok gyakorlatilag átvette Nagy-Britanniától és Franciaországtól a közel-keleti rend fenntartásának szerepét az 1957. januárban nyilvánosságra hozott Eisenhower-doktrínával.
Az 1956-os magyar forradalom és a szuezi válság eseményei időben egybeestek, és mindkettő jelentős hatással volt a korabeli történelmi és geopolitikai helyzet alakulására – mondta az intézet igazgatója. A két esemény összefüggéseinek feltárására október 21-én konferenciát rendeztek „Valóban a szuezi válság miatt veszett el a magyar szabadság 1956-ban? Párhuzamosságok és különbségek az 1956-os magyar forradalom és az egyiptomi szuezi válság között, különös tekintettel a nagyhatalmak szerepére” címmel.
