Lesújtó jelentés az egészségügyről: a korrupció nem szűnt meg, csupán átalakult
Magyarország 2025-re ismét az Európai Unió legnagyobb korrupciós problémákkal küzdő tagállamai közé kerül a Transparency International rangsorában. Az egészségügyi szektorban a hálapénz elméletileg visszaszorult, de a közvélemény továbbra is a politikai viták középpontjába állítja ezt a kérdést, a magyarok számára az egészségügy és a korrupció kiemelt témák maradtak.
A Transparency International 2025-ös Korrupció Érzékelési Indexe alapján Magyarország 40 pontot ért el a maximálisan adható 100-ból, ami azt jelzi, hogy éves összevetésben a helyezés a 82. pozícióról a 84. helyre csúszott vissza. Ez minden eddiginél rosszabb adatot jelent, és az uniós összehasonlításban Bulgáriával holtversenyt vívva Magyarország a legrosszabb helyzetű országgá vált.
Amint a jelentések rávilágítanak, a folyamatosan gyenge teljesítmény mögött a jogállami intézmények leépülése és a politikai szempontok által vezérelt erőforrás-elosztás áll. Bár a kormány bizonyos területeken intézkedéseket indított a mindennapi kiskorrupció visszaszorítására—például a rendőrségi kenőpénz csökkentésével vagy a hálapénz kriminalizálásával—, a jelentős közpénzfelhasználások átláthatósága továbbra is kérdéses marad.
Az utóbbi másfél évtizedben kialakult kettős kép rávilágít arra, hogy míg a szervezett korrupcióval szemben határozott fellépés nem valósult meg, a kiskorrupció jelentős csökkentése tapasztalható. A kutatások szerint a közvélemény is egyértelműen azt várja el a politikai vezetőktől, hogy a választási kampányok során foglalkozzanak az egészségügyi problémákkal.
A legfrissebb 21 Kutatóközpont által végzett felmérés is megerősíti, hogy a magyarok prioritásai között szerepel az egészségügy (19%) és a korrupció (15%), amik égető problémák a mindennapi életükben.
A Transparency International Magyarország által közzétett 2025-ös jelentés a nagykorrupció fogalmával kapcsolatos intézményi bizonytalanságot is feltárja. A hatóságok azzal érvelnek az uniós kritikákra reagálva, hogy a büntetőjog nem ismeri a “magas szintű korrupció” fogalmát, így az ilyen ügyek kezelése sem egyértelmű.
Az egészségügyben tett lépések ugyanakkor nem elegendőek a rendszerszintű problémák megoldására. A magántőkealapok váratlan expanziója, melyek az állami megrendelésekből jelentős hasznot húznak, tovább fokozza a közpénzfelhasználás átláthatatlanságát.
Továbbá a jelentés arra is rámutat, hogy a hálapénz és a korrupciós egyéb formák nem szűntek meg, csupán új, nehezen átlátható formákat öltöttek. Az orvosok és egészségügyi dolgozók körében végzett felmérések azt mutatják, hogy sokan igazságtalannak tartják az állami és a magánellátás jelenlegi helyzetét, és aggasztó a betegutak terelése a magánszektor irányába.
A jelentés végső következtetése, hogy míg a mindennapi korrupt gyakorlatok részben visszaszorultak, a közpénz felhasználásának átláthatósága továbbra is korlátozott, a korrupciós helyzet pedig folyamatosan változik, fenntartva a közbeszéd témáit.
