Oktatás, gender és menekültügy is átszövi az isztambuli egyezmény vitáját

Oktatás, gender és menekültügy is átszövi az isztambuli egyezmény vitáját

által Norbert S
0

Tizenkét év után ismét napirenden az isztambuli egyezmény ratifikálása

Tizenkét évvel az aláírás után a kormány kezdeményezi az isztambuli egyezmény ratifikálását az Országgyűlésnél – jelentette be november 12-én a miniszterelnök, miután a Tisza-frakció 44 női képviselője javaslatot tett erre. Magyarország 2014. március 14-én már aláírta a dokumentumot, de az Európa Tanács november 19-i nyilvántartása szerint még nem ratifikálta.

Az aláírás, a megerősítés és a hatálybalépés külön jogi lépés. Az aláírás a csatlakozási szándékot jelzi, önmagában még nem teszi kötelezővé az egyezmény valamennyi előírását. A megerősítéshez az Országgyűlés felhatalmazása szükséges; Magyarország a megerősítő okirat letétbe helyezésével vállalja az egyezmény kötelező hatályát. Az egyezmény a letétbe helyezéstől számított három hónap elteltét követő hónap első napján lépne hatályba hazánkra nézve.

Harmincnyolc állam és az Európai Unió részese az egyezménynek

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2011. április 7-én fogadta el az egyezményt, amelyet 2011. május 11-én Isztambulban nyitottak meg aláírásra. A dokumentum 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba, miután tíz ország megerősítette. Részese 38 állam és az Európai Unió; az unió 2023-as csatlakozása az uniós hatáskörökre terjed ki, és nem helyettesíti a magyar ratifikációt. Magyarország mellett Bulgária, Csehország, Litvánia, Örményország és Szlovákia is aláírta, de még nem ratifikálta, Törökország pedig 2021-ben kilépett belőle.

Mit tartalmaz a dokumentum?

Az egyezmény a nők elleni és a kapcsolati erőszak megelőzését, az áldozatok védelmét és az elkövetők felelősségre vonását kapcsolja össze. A 23–25. cikk menedékhelyet, ingyenes, országos, éjjel-nappali telefonos segítséget, valamint a szexuális erőszak sértettjeinek orvosi és igazságügyi vizsgálatot, traumakezelést és tanácsadást biztosító központokat ír elő.

A 18. cikk szerint a segítség nem függhet attól, hogy az áldozat feljelentést tesz-e vagy tanúskodik-e. Az 51–53. cikk a veszély felméréséről és az azonnali védelem biztosításáról rendelkezik, beleértve a fegyverhez való hozzáférést is; közvetlen veszély esetén a bántalmazó eltávolítható az otthonból, és megtiltható a kapcsolatfelvétel. A 31. cikk előírja, hogy a szülői felügyeletről és a kapcsolattartásról szóló döntésekben figyelembe kell venni az erőszakot. A 36. cikk a szexuális erőszak szabályozásának középpontjába az önkéntes beleegyezést állítja, a házastársakra és korábbi partnerekre is vonatkozóan. A 48. cikk tiltja a kötelező közvetítést vagy békéltetést az erőszakos ügyekben.

Ellenzéki ellenvetések

Az Orbán-kormány a genderszemlélet alkalmazását és a nemi alapú üldözésre vonatkozó menekültügyi szabályokat kifogásolta. Az Országgyűlés 2020. május 5-én politikai nyilatkozatban utasította el a ratifikációt, a Fidesz–KDNP többsége szerint a magyar jog már biztosította a nők és a gyermekek védelmét. Varga Judit 2019. július 4-én „politikai hisztériának” nevezte az egyezményt, 2020 januárjában pedig úgy vélekedett, hogy rendelkezései maradéktalanul érvényesülnek a magyar jogban, a ratifikáció sürgetését „túlmisztifikáltnak” nevezte.

A 2020-as nyilatkozat egyik előterjesztője, Juhász Hajnalka 2026. november 16-án ellenzéki KDNP-s képviselőként kérdezte a kormányt a ratifikációról. Arra hivatkozott, hogy a kapcsolati erőszak már az egyezmény 2014-es hatálybalépése előtt önálló büntetőjogi tényállás lett, és azt állította, hogy több ratifikáló országban nőtt a kapcsolati erőszak. Az oktatási rendelkezést a szülők nevelési jogával hozta összefüggésbe, szerinte a 14. cikk kötelezővé tenné a nemi identitás bemutatását az iskolákban. A cikk a tanulók fejlettségéhez igazodó tananyagról beszél, és az „adott esetben” fordulattal írja elő a témák tantervi beépítését; a felsorolásban a nemek egyenlősége, a sztereotípiamentes nemi szerepek, a kölcsönös tisztelet, az erőszakmentes konfliktuskezelés, a nőkkel szembeni erőszak és a személyi sérthetetlenség szerepel, a nemi identitás oktatását a cikk nem írja elő.

A menedékjogi kifogás középpontjában a 60. cikk áll: eszerint a nőt a neme miatt érő erőszak üldözésnek vagy nemzetközi védelemre okot adó súlyos sérelemnek minősülhet, például egy kényszerházasság elől menekülő nő kérelmének elbírálásakor. A 61. cikk tiltja az áldozat visszaküldését olyan országba, ahol az élete veszélyben lenne, vagy kínzás, embertelen, illetve megalázó bánásmód fenyegetné.

Ezt is kedvelheted