Nincs megállás, tovább gyalázzák Tolkien hagyatékát A Gyűrűk Ura-sorozatban
Négy évvel ezelőtt, 2022 őszén, amikor az Amazon Prime-on bemutatták A Gyűrűk Ura előzménysorozatát, A Hatalom Gyűrűit, sokan ültünk le elé reménykedve, hátha visszahozzák azt a varázslatot, amelyet a Peter Jackson által rendezett eredeti filmtrilógia képes volt megragadni. Ám amit a televíziós változatban kaptunk, inkább volt nevezhető egy elfuserált rajongói lázálomnak.
A külsőségek, bár rengeteg pénzt öltek bele, elmaradtak a mozis feldolgozásoktól, de a nagyobb baj az volt, hogy a részben Tolkien feljegyzéseiből dolgozó alkotók, J. D. Payne és Patrick McKay épp a tündéket tették meg főszereplőknek. A Morfydd Clark által játszott Galadriel még úgy is vázlatosabbra sikeredett a Cate Blanchett-féle verzióhoz képest, hogy a szériában konkrétan az egyik főszereplő.
A törpök legalább mókásak lettek, a hobbitokkal azonban nem tudtak mit kezdeni. Mókás volt találgatni, hogy Daniel Weyman vajon tényleg a földre pottyant Gandalfot játssza-e, ám erre a második évadban fájdalmasan bugyuta magyarázatot kaptunk. A készítők még az alakváltó Szauron és Galadriel kapcsolatát is elbaltázták, hiába játssza nagyszerűen Charlie Vickers a sötét nagyurat.
November 11-én négy epizóddal startolt el A Hatalom Gyűrűi harmadik szezonja a Prime-on, amely félig-meddig újrakezdésnek fogható fel. A sztori öt évet ugrik az időben, és egy olyan Középföldén találjuk magunkat, amely sokkal inkább felvette azt a földrajzi és politikai állapotát, amit J. R. R. Tolkien megálmodott neki. Völgyzugolyban díszes házak állnak, Gandalf szürke ruhájában, kalapban és bottal járja Rhunt. Szauron vért izzadva dolgozik az Egy Gyűrűn, és undorító ork szolgáinak ujjára húzza a prototípusokat.
Ahogy Szauron mozgatja a szálakat, az még mindig élményszámba megy, Charlie Vickers az egyedül a stábból, aki képes felülemelkedni a még mindig parodisztikusan rossz forgatókönyvön. A sorozat egyetlen jó húzása talán, hogy Szauronnak arcot adtak, és olyan színészre bízták a karaktert, aki képes eljátszani ezt a hataloméhes és nagyon kegyetlen urat.
Ettől eltekintve azonban A Hatalom Gyűrűi még mindig borzalmas, hitvány adaptáció. Tolkien klasszikus fantasyját és George R. R. Martin modern fantazmagóriáját egyszerre gyalázzák meg a szemünk láttára. Az időugrás miatt a harmadik évad jó beugrási pont az új nézőknek, bár nehéz elképzelni olyan rajongót, aki szeretné ezzel a sorozattal kínozni magát.
Hiába játszódnak ismertebb helyeken, a tündék ugyanolyan unalmasak, mint eddig, és Galadriel bár megkapja jól ismert szívszerelmét, Celebornt, Jamie Campbell Bower alakításában, a Netflix-sztár talán az év legkínosabb snittjében hozza el őt. Bár egy beszélgetős jelenetről van szó, a készítők úgy döntöttek, hogy némi kardozós, akrobatikus mozdulatsorral is megspékelik Galadriel és Celeborn egymás vállára való borulását.
Összességében A Hatalom Gyűrűiben bántóan béna az összes harci koreográfia, és efféle cirkuszi mutatványokkal hiába próbálkozik a széria, képtelenek megmenteni az írók saját magukat. A dialógusok kiábrándítóan lelketlenek, és még Középföldétől sem esik le az ember álla vizuális értelemben.
Mivel a hobbitokkal sem tudtak mit kezdeni, őket kispadra ültették, ami nagy baj, tekintve, hogy a filmekben is Frodóékat és Gandalfot imádta legjobban a közönség. A Szürke Mágus Mózesként rója a sivatagot, ami talán a legelcsépeltebb ötlet valaha. A varázslók misztikumát legalább annyira elrontják a készítők, mint ahogy a törpöket semmitmondó jelenetsorokba kergették.
A soft reboot azért jót tett A Hatalom Gyűrűinek: még mindig egy túl drága fanfictionnek érződik az egész, de már itt-ott legalább hasonlít Tolkien víziójára. Az Amazon végtelen mennyiségű pénze miatt nyilván nem érdekli az alkotókat, mit mondanak a kritikusok. A Hatalom Gyűrűi első négy része már nézhető az Amazon Prime-on, a maradék négy rész kettesével érkezik meg a platformra.
