Szélerőművek helyett milliárdos spekuláció, súlyos problémák lehetnek a kormány pályázatával
Évtizedes lemaradás után indulhat újra a szélenergia-fejlesztés Magyarországon: a kormány mintegy 700 megawattnyi új szélerőmű-kapacitás előtt nyitná meg az utat, a tenderben 702 megavoltampernyi hálózati betáplálási kapacitást hirdettek meg. A pályázat iránt hatalmas érdeklődés mutatkozott, a jelentkezők összesített kapacitásigénye többszörösen meghaladta a meghirdetett lehetőségeket. A szakma mégsem egyöntetűen lelkes: a háttérbeszélgetéseken megszólaló piaci szereplők szerint a kormány jó irányba indult el, de a tender előkészítését kapkodás, a feltételek folyamatos változtatása és vitatható szakmai döntések jellemezték.
Korábban éveken keresztül szabályozási környezet tette lehetetlenné új szélerőművek építését, a hazai szélerőművek összesített teljesítménye hosszú évekre nagyjából 330 megawatt körül ragadt. 2024 elején jelentősen enyhítették a telepítési szabályokat, a 12 kilométeres védőtávolságot 700 méterre csökkentették, a fejlesztések széleskörű megindítását azonban továbbra is akadályozta a szabad hálózati csatlakozási kapacitások hiánya.
A piaci szereplők attól tartanak, hogy értékes hálózati csatlakozási lehetőségek kerülhetnek olyan nyertesekhez, akiknek a szélerőművei nem feltétlenül építhetők meg. A folyamat elején az energetikai hatóság még negyvennél is több járást feltüntető táblázatot tett közzé a lehetséges szabad kapacitásokról, a végleges pályázatban azonban már csak hat járás kilenc hálózati csomópontján kínáltak csatlakozási lehetőséget. A szűkítésről a korábbi tájékoztatás nem adott kellő egyértelműséget, ami komoly veszteséget jelenthetett azoknak, akik már földterületeket kerestek és tulajdonosokkal egyeztettek. A jelentkezésre ráadásul nagyjából két hónapos határidő állt rendelkezésre, a verseny földrajzilag is kiegyenlítetlenné vált: Dunaújvárosban például a rendelkezésre álló kapacitásra mintegy hatszoros igény érkezett.
A források szerint a végleges pontrendszerben éppen azok a szakmai szempontok szorultak háttérbe, amelyek segíthettek volna eldönteni, egy beruházás valóban megvalósítható-e. Az egyszeri és az éves helyi pénzügyi hozzájárulás együtt a maximálisan megszerezhető pontszám 35 százalékát adja, a magasabb teljesítési biztosíték vállalása is további pontokat ér, míg a részletes tanulmánytervek és a megfelelő földterületek igazolása a végleges értékelésben már nem jelentett önálló előnyt. Sem a korábban megépített szélerőművek, sem a meglévő üzemeltetési tapasztalat, sem a többéves projektfejlesztői munka nem jelent közvetlen pontelőnyt. Így a jelentős pénzügyi vállalásokat tevő, de kevésbé előkészített projekttel induló befektető akár kedvezőbb helyzetbe is kerülhet egy tapasztalt fejlesztőnél.
A tenderen már egyetlen földterület megjelölésével is versenybe lehetett szállni, a pontozás pedig nem vizsgálta kellő mélységben a helyszín tényleges megvalósíthatóságát. Egy 50 megawattos szélerőműparkhoz akár hét, egyenként 7,5 megawatt körüli turbinára is szükség lehet, ezeket nem lehet egyetlen hektáron elhelyezni. A valódi tét nem az állami támogatás, hanem a szűkös hálózati csatlakozási lehetőség elnyerése, amely önmagában is komoly üzleti értéket képviselhet: becslések szerint egy 50 megawattos projekt megfelelő csatlakozással akár több millió eurót is érhet. Ez ösztönözhet spekulatív pályázásra, és előfordulhat, hogy a nyertes megpróbálja átvenni a vesztes pályázók által előkészített fejlesztéseket. Az ilyen ügyletek a beruházásokat is megdrágíthatják, ami ronthatja a megtérülést és csökkentheti az új szélerőművek versenyképességét.
A szakemberek a legsúlyosabb veszélynek azt tartják, hogy az értékes hálózati kapacitások olyan projektekhez kerülhetnek, amelyekből végül évekig nem lesz működő szélerőmű. A pályázati feltételek elsősorban a jelentős tőkével rendelkező, jellemzően külföldi befektetőknek kedvezhetnek, miközben a magyar fejlesztők helyismerete és szakmai tapasztalata nem kap kellő súlyt. A költségeket tovább növelhetik a vállalt pénzügyi hozzájárulások is: a beruházók a beépített kapacitáshoz kötött egyszeri, majd a betáplált villamos energia mennyisége alapján rendszeres hozzájárulást vállalhatnak az érintett önkormányzatok javára, ami tartósan növelheti a termelési költségeket. A fejlesztők ezért attól tartanak, hogy a kevésbé előkészített projektek és a növekvő költségek évekkel késleltethetik az új erőművek megjelenését.
