Megerősítette a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat volt főigazgatója: szerepel a neve az ügynökaktákban
„Szunyog” fedőnéven tartották nyilván a Belügyminisztérium III/IV-es csoportfőnökségénél Béres Jánost, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat korábbi főigazgatóját és volt vilniusi nagykövetet.
Béres János, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) egykori főigazgatója és volt vilniusi nagykövet neve is szerepel az ügynökaktákban – erősítette meg az információt maga Béres. Béres János „Szunyog” fedőnéven szerepel a Nyitott Akták adatbázisában, az adatlap szerint a Belügyminisztérium III/IV-es csoportfőnökségének nyilvántartásában.
Beszámolója alapján tizenévesen találta ki, hogy a hírszerzés területén szeretne később dolgozni, ekkor került kapcsolatba a katonai elhárítással.
Politikai ügyekben nem jelentett
Itt kapott egy próbafeladatot, amit nem érez besúgásnak: azt kellett megtudnia, hogy az osztálytársai közül ki tart otthon légpuskát. Hozzátette, osztálytársai tudták, hogy a feladat elvégzése miatt kérdezi őket erről. Elmondta azt is, hogy politikai ügyekben nem tett feljelentést, mert nem rendelkezett ellenzéki kapcsolatokkal.
1989 végén, amikor 24 évesen szabadságra tért haza az iraki misszióból, azzal keresték meg, hogy írjon egy jelentést a misszióban szintén részt vevő tisztekről.
„A ’80-as években volt is egy olyan csoportfőnöki irányelv, hogy azokat a hálózati forrásokat, akik később tisztek lettek, törölni kell a hálózati személyek adatbázisából. (…) A jelenlegi helyzetet is beárnyékoló ellentmondás, hogy sok elhárító részleg parancsnoka elhanyagolta ezt az utasítást, valószínűleg így maradhatott benne a nevem a rendszerben” – fogalmazott.
Kitért arra is, hogy amikor a KNBSZ főigazgatójának, majd később nagykövetnek nevezték ki, az átvilágítás nem terjedt ki a III/IV-es csoportfőnökséggel való volt kapcsolatára.
Béres hangsúlyozta, hogy nem tartja magát besúgónak, és politikai ügyekben nem jelentett. „Nem, mert nem voltam besúgó, nem voltam zsarolható, akkor is a hazámat és a katonai nemzetbiztonságot szolgáltam. Az 1990 előtti helyzetet hiba átültetni a mai, több mint 30 évvel későbbi társadalmi közegbe” – magyarázta, majd hozzátette, hogy igazságtalannak érzi a számonkérést, mivel az együttműködési nyilatkozatot anno 18 évesen „önként és örömmel” írta alá. Mindezt nem besúgásnak tekintette, hanem a szakmai felemelkedés egyik útjának.
