Hatalmas a digitális szakadék, még mindig kétmilliárdan élnek internet nélkül
Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia és a digitális szolgáltatások egyre nagyobb szerepet kapnak a hétköznapokban, a világ népességének csaknem negyede továbbra sem használ internetet. Egy friss nemzetközi jelentés szerint mintegy kétmilliárd ember marad ki a digitális világból, ami nemcsak technológiai, hanem súlyos társadalmi és gazdasági problémákhoz vezethet. Az internethez való hozzáférés hiánya ugyanis tovább növeli a meglévő egyenlőtlenségeket.
Bár az internet a modern társadalmak alapvető infrastruktúrájává vált az elmúlt évtizedben, még mindig nem mindenki tud egy gombnyomásra ügyet intézni vagy információhoz jutni. Pedig a tanulás, a munkavállalás, az ügyintézés és az egészségügyi információk elérése is egyre inkább digitális platformokhoz kötött, a mesterséges intelligencia térnyerése pedig eddig sosem látott magasságokba lökheti az online jelenlét jelentőségét.
A technológiai fejlődés előnyeiből korántsem mindenki részesül egyformán, hiszen a lakóhely, a jövedelem, az életkor és a nem továbbra is jelentősen befolyásolja, hogy ki fér hozzá a digitális lehetőségekhez.
A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) Facts and Figures 2026 című jelentésének becslése szerint 2026-ban mintegy 6,3 milliárd ember használja az internetet, ami a világ népességének 76 százalékát jelenti. Ezzel szemben körülbelül kétmilliárd ember, a Föld lakosságának 24 százaléka továbbra sem kapcsolódik a világhálóhoz. Egy évvel korábban még 2,2 milliárdra becsülték az internetet nem használók számát.
A hozzáférés aránya rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg: a férfiak 79 százaléka használ internetet, a nők körében ez az arány 74 százalék. A 15–24 évesek 86 százaléka internetezik, szemben a többi korosztály 74 százalékával. A városokban élők 82 százaléka fér hozzá a világhálóhoz, a vidéki térségekben viszont csupán 63 százalék. A világ tízévesnél idősebb népességének 84 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal, az alacsony jövedelmű országokban viszont mindössze 57 százalék, míg a gazdagabb államokban ez a mutató elérheti a 95 százalékot is.
A digitális kirekesztettség közvetlenül befolyásolhatja az oktatáshoz, a munkához és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, ami hosszabb távon a társadalmi mobilitást is korlátozza. Az alacsony jövedelmű családba születő gyerekek hátrányba kerülhetnek azokkal szemben, akik otthonról is hozzáférnek az online tananyagokhoz és a digitális oktatási eszközökhöz. A munkaerőpiacon is hasonló problémák jelenhetnek meg, mivel az álláshirdetések, a próbafeladatok, az interjúk és a szakmai továbbképzések jelentős része már az online térben zajlik.
A digitális szakadék a legtöbbször már meglévő társadalmi hátrányokat erősít fel. A szegénységben élők, a vidéki közösségek, az idősek és egyes országokban a nők eleve nagyobb akadályokkal szembesülhetnek. A megfelelő infrastruktúra hiánya mellett az eszközök és az internet-előfizetések ára, valamint a digitális készségek hiánya is akadályt jelenthet. Aggályos az is, hogy a közszolgáltatások digitalizációja megfelelő alternatívák nélkül újfajta kirekesztést eredményezhet, hiszen ha az egészségügyi időpontfoglalás, a szociális támogatások igénylése vagy a hivatalos ügyintézés elsősorban online történik, azok kerülhetnek a legnehezebb helyzetbe, akiknek egyébként is nagyobb szükségük lenne ezekre a szolgáltatásokra.
A digitális egyenlőtlenségek különösen aggasztóvá válhatnak a mesterséges intelligencia rohamos terjedésével. Doreen Bogdan-Martin, az ITU főtitkára szerint a mesterséges intelligencia térnyerésével az internetkapcsolat hiánya számtalan lehetőségtől foszthatja meg az embereket az oktatástól egészen a foglalkoztatásig. A probléma nem oldható meg pusztán az internethálózat kiépítésével: a valóban hasznos digitális kapcsolódáshoz megfizethető szolgáltatásokra, megfelelő eszközökre, megbízható internetkapcsolatra és digitális készségekre is szükség van.
A 2026-os adatok szerint a magas jövedelmű országokban a lakosság 93 százaléka használ internetet, míg az alacsony jövedelmű államokban mindössze 32 százalék, ami azt is jelenti, hogy a digitális gazdaság fejlődéséből éppen azok a társadalmak maradhatnak ki leginkább, amelyek számára a technológia új kitörési lehetőségeket teremthetne.
