Schmidt Mária élesen bírálta az újrainduló Népszabadságot
Schmidt Mária történész a közösségi oldalán tett bejegyzésében éles kritikával illette a Népszabadság újraindulását, és a lapot a kommunista diktatúra pártlapjának nevezte. Kifogásolta azt is, hogy a szerkesztőség „Magyarország nagy múltú, meghatározó lapjaként” hivatkozott az újságra, és méltató szavakkal idézte fel saját múltját.
Kiemelte a Szabad Néphez fűződő folytonosságot
A történész felidézte, hogy a Népszabadság 1956. november 2-án, a kádári kommunista párt újjáalakulását követő napon jelent meg, felváltva a Szabad Népet. Szerinte már az elnevezés megváltoztatása is a szakítás és a folytonosság egyidejű kifejezését szolgálta. Hozzátette: 1958. február 1-jén, a magyar sajtó napján jelentették be, hogy a Népszabadság folytatja a Szabad Nép korábbi évfolyamszámozását. A korabeli indoklás szerint a lap a Szabad Nép „örököse s egyben utóda a proletárhatalom megteremtéséért és erősítéséért vívott harc” fő letéteményeseként. Schmidt Mária szerint mindez egyértelművé teszi, hogy a Népszabadság maga is a Rákosi-diktatúra egyik jelképeként számontartott lap örökösének tekintette magát. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az újság egészen 1989-ig a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelmondattal jelent meg, 2026-ra pedig eljutott a „Népszabadság a világgal változik” szlogenig.
„Ennek üzenete világos és egyértelmű: a haza ellenében”
A történész szerint a lap múltja és újbóli megjelenése túlmutat egy újság történetén, és a magyar médiapiac állapotáról is sokat elárul. „Ennek üzenete világos és egyértelmű: a haza ellenében” – írta Schmidt Mária, aki különösen szomorúnak nevezte, hogy a rendszerváltoztatás után 37 évvel ismét megjelenhet a kommunista diktatúra pártlapja. Hangsúlyozta azt is, hogy a Népszabadság újraindulása éppen tíz évvel azután történt, hogy a lap megszűnt, és egészen érthetetlennek tartja, hogy a szerkesztőség múltjáról tett méltató megjegyzései nem keltettek felháborodást.
Bírálta a lap interjúzási gyakorlatát is
Schmidt Mária nemcsak a Népszabadság történelmi örökségét, hanem az újság kérdezési gyakorlatát is kritizálta. Véleménye szerint a lap a szocializmus hagyományát folytatja azzal, ahogyan interjúalanyainak kérdéseket tesz fel. „A Népszabadság, úgy látom, a kérdéseket tekintve folytatja a szocializmus hagyományát” – fogalmazott. A történész szerint sem Ruff Bálintnak, sem Ursula von der Leyennek nem tettek fel olyan kérdést, amely ne tartozna az általa „alákérdezésnek” nevezett kategóriába. Arra kérte a liberálisokat, hogy olvassák el a Ruff Bálintnak feltett kérdéseket, majd képzeljék el, milyen reakciókat váltana ki, ha ugyanezeket a kérdéseket a Magyar Nemzetben tennék fel Lázár Jánosnak. „Ennyit kérek. A reakciójuk pontosan az, amit most mi érzünk” – zárta bejegyzését a történész.
