Bécs legérthetetlenebb műkincsrablása, amit évekbe telt megoldani
Európában sorozatos műkincsrablások történtek az elmúlt időszakban: a Louvre-ban fényes nappal loptak el értékeket, Spanyolországban őskori leletegyüttest vittek el, Szicíliában reneszánsz festményeket, Franciaországban Renoir-alkotásokat, legutóbb pedig egy milliárdos toszkánai borrablás történt. A bécsi eset azonban különleges helyet foglal el a műkincslopások történetében.
A bécsi Szépművészeti Múzeum már 1968-as jelentésében arról számolt be, hogy a korábbi lopások miatt új biztonsági intézkedéseket vezettek be, és televíziós megfigyelőrendszert építettek ki. Erwin Auer, a múzeum akkori vezetője a Philipset bízta meg egy akkor forradalminak számító kamerarendszer elkészítésével, amelyet 1969-től használtak is. Az óvintézkedés indokoltnak bizonyult, hiszen Bécs évszázadokon át Európa egyik legfontosabb művészeti központja volt, a Habsburgok öröksége, a császári gyűjtemények, valamint a templomi és a gazdag bécsi polgárok magánkollekciói miatt.
Később azonban mintha lankadt volna az éberség, mígnem 2003-ban megtörtént Ausztria legnagyobb műkincsrablása. Huszonegy évvel ezelőtt Benvenuto Cellini világhírű arany Salieráját vitték el a bécsi Szépművészeti Múzeumból, idén pedig Nazli királyné nyakékét és 700 gyémánttal díszített tiaráját az Iparművészeti Múzeumból. A nyomozók félelme most az, hogy a tettesek nem egészben próbálják értékesíteni a világhírű ékszert, hanem kiszedik belőle a köveket, a platinafoglalatot pedig megsemmisítik vagy beolvasztják. A Saliera esetében nem ez történt, éppen ezért lett az egyik legrejtélyesebb bűnügy Európában.
2003. május 11-én hajnalban, öt perccel négy előtt a Szépművészeti Múzeum riasztója jelzett az ügyeleteseknek, akik előbb lekortyintották a reggeli kávét, és megbeszélték a hétvége focimeccseit, majd kikapcsolták a jelzőt. A múzeum épületét akkor felújították, kívülről állványozva volt, a rendőrségre nem futott be riasztás. Reggel nyolc óra után a rutin bejárás során döbbent arcok fogadták a látványt: betört az egyik ablak, a világhírű Saliera vitrinje pedig szét volt rombolva. Benvenuto Cellini 26 centiméter magas, aranyból, zománcból és elefántcsontból készült alkotása eltűnt. A mű minden művészettörténész számára ismert: Cellini egyetlen nemesfém szobrászati remeke, amely 1543-ban készült el I. Ferenc francia király megrendelésére.
A nyomozók több feltételezésből indultak ki: vagy olyan elkövető tette, aki egy bizonyos kort, művészt vagy tárgyat imád, és saját maga számára lopott, vagy pénzt akart kapni. Mivel a műkincs a műkincspiacra nem kerülhetett, maradt a biztosítási csalás lehetősége. Pár hét múlva az UNIQA biztosítóhoz érkezett üzenet: az ismeretlen feladó ötmillió eurót követelt, a levélhez pedig a Salierából származó apró anyagdarabokat mellékelt. A bécsi bulvársajtó rárepült a szenzációra, mire a tettes megijedt. Két év csend következett, majd 2005 októberében már 10 millió euróról szólt az üzenet.
Ernst Geiger rendőrfelügyelő és csapata a zsaroló levele nyomán a Burggartenben, a Mozart-emlékmű mögött egy elektromos elosztószekrény mögött talált egy műanyag zacskót, benne a Saliera legjellegzetesebb részével, a levehető, aranyozott, háromágú szigonnyal. November 7-én a főrendőr SMS-üzenetek sorát kapta, amelyek Bécs különböző helyeire irányították, ahol a rabló előre elhelyezett írásos utasításokkal próbálta elérni, hogy a holléte ne derüljön ki, de a váltságdíjat elvihesse. A zsaroló azonban ismét pánikba esett.
Eddig következetes volt, minden SMS-t előre beszerzett SIM-kártyákról küldött el, ezért a rendőrség képtelen volt összekapcsolni az üzeneteket. Az utolsó hívás előtt azonban elfogytak az előre megvett kártyák, ezért a Mariahilferstraßén található A1 boltba ment, vett egyet, és lebukott. Az üzletben működő kamera felvételét a rendőrség pillanatok alatt azonosította, és közzétette a fényképet. Robert Mang jelentkezett a rendőrségen, aki biztonságtechnikai szakértőként a nyomozókat elvezette egy erdei rejtekhelyhez, ahol a műkincs előkerült. Öt év börtönbüntetést kapott. A lopás után pár hónappal az osztrák újságírók még őt, mint biztonságtechnikai szakembert faggatták arról, hogyan történhetett mindez.
