Egy biztonságos hely: film a bántalmazott nőkről és a segítőkről
Mélisa Godet francia rendező új filmje, az Egy biztonságos hely a háromszoros César-díjas Karin Viard főszereplésével számos meghatározó társadalmi kérdést tárgyal könnyed, ugyanakkor elgondolkodtató formában. Az alkotás nyomán óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy Magyarországon mennyire gyerekcipőben jár a nők holisztikus, traumafókuszú segítése, miközben a hivatalos becslések szerint az elmúlt egy évben 275 ezer nő tapasztalt párkapcsolati erőszakot.
Valós eseményeken alapuló történet
A film megtörtént eseményeken alapul, és egy olyan központ működését mutatja be, amely Franciaországban alapjaiban formálta át az erőszak áldozataihoz való viszonyulást. A történet szerint a határozott, de együttérző igazgató, Dr. Diane Khoury (Karin Viard) talpraesett csapatával alapvető ellátást és támogatást nyújt a Párizsban élő bántalmazott nőknek. Bár munkájukat folyamatos érzelmi terhelés kíséri, a nehéz helyzetekben is igyekeznek támaszt nyújtani egymásnak, megőrizni emberségüket és humorukat.
Az igazgatónő mindeközben eddigi legnagyobb szakmai kihívásával szembesül, amikor váratlanul kormányzati ellenőrök kopogtatnak az ajtaján, ráadásul az általa vezetett központ súlyos anyagi nehézségekkel, lényegében alulfinanszírozással küzd. Az alkotás egyik központi kérdése, hogy vajon tudja-e biztosítani a központ jövőjét a pénzügyi és politikai nyomás mellett, miközben nemcsak kollégái, de a hozzájuk forduló nők számára is ő jelenti a stabilitást.
Érzelmi hullámvasút és nehéz témák
Godet alkotása érzelmi hullámvasút: a filmben folyamatosan váltják egymást a drámai és a vicces jelenetek, miközben a hangsúly egyre inkább a drámaiság irányába tolódik el. A témához illő mélységet nem oldják fel a humoros és lágyabb epizódok, hanem csak befogadhatóvá teszik az alkotást.
A film egyik síkja bántalmazott nők történetét meséli el. Megelevenednek a családon belüli erőszak különböző formái, és olyan nők történetei is, akiknek el kellett viselniük a női körülmetélés szörnyűségeit, vagyis nemi szervük megcsonkítását. A női körülmetélést az ENSZ és más nemzetközi szervezetek is az emberi jogok és a női egyenjogúság elleni súlyos sértésként ismerik el, ennek ellenére minden évben fiatal lányok milliói esnek át a rendkívül fájdalmas, megalázó és veszélyes szertartáson, amellyel egyes afrikai és közel-keleti népek hagyományai szerint a felnőtt életre és házasságra készítik fel őket. A filmben emellett a menekült nők irgalmatlanul nehéz helyzete is előtérbe kerül.
A segítők küzdelmei
A produkció másik síkján azoknak a szakembereknek a küzdelmeit látjuk, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy segítséget nyújtsanak a bántalmazás különböző formái által traumatizált nőkön. A képet árnyalja és hitelesíti, hogy a segítők maguk is problémákkal küzdenek – magánéleti és intézményi nehézségekkel egyaránt –, mégis elszántak maradnak és sikerrel járnak, mert a politika is felismeri, hogy a nőket segítő holisztikus központra irgalmatlanul nagy szükség van. A film végkicsengése tehát pozitív, kifejezetten optimista.
Nem tanmese, de remek ajánlat
Az alkotók arányérzékének köszönhetően az Egy biztonságos hely mégsem válik didaktikus tanmesévé. Egy kiemelkedő intézmény konkrét példáján keresztül bemutatott ajánlatot látunk arról, hogy holisztikus szemlélettel is lehet – sőt, így kell – bánnunk intézményesített formában a bántalmazottakkal, az elesettekkel. A döntéshozóknak pedig minden körülmények között be kell látniuk, hogy nem finanszírozhatnak alul egy ilyen profilú intézményt.
A film természetesen érzékenyít és gondolkodásra sarkall, de ezt igényesen teszi. A színészi játékra, a rendezői erőfeszítésekre és a hiteles képi világra egyáltalán nem lehet panasz, a közel kétórás játékidő pedig nyitott szemléletű néző számára szinte észrevétlenül elrepül. Az alkotás elsősorban erőszakos férfiaknak, politikusoknak és döntéshozóknak lehet fontos ajánlat, de igazából mindenkinek szól.
