A hibrid nyomásgyakorlás stratégiája Kuba ellen
Tarjányi Péter, a biztonságpolitikai szakértő, világosan fogalmaz a Donald Trump amerikai elnök és Marco Rubio külügyminiszter által irányított Kuba-politikáról. Szerinte az Egyesült Államok nem egy klasszikus katonai invázióra készül, hanem egy bonyolult, hibrid nyomásgyakorlást alkalmaz, melynek célja, hogy „lassan megfojtja” a kubai rendszert anélkül, hogy nyílt háborút kellene vezetnie.
Ennek a stratégiának a fő elemei közé tartozik az energiahiány, a gazdasági fojtás, információs műveletek, a belső destabilizáció, a társadalom kifárasztása és pszichológiai nyomás alkalmazása. A szakértő kiemeli, hogy Marco Rubio számára Kuba különösen fontos személyes ügy, hiszen családja a Castro-rendszer megerősödése előtt vándorolt az Egyesült Államokba. Donald Trump esetében viszont a Kuba-politika elsősorban geopolitikai erődemonstrációt jelent a közelgő félidős választások előtt.
A Trump-adminisztráció Kuba-politikájában az utóbbi hónapokban jelentős változások történtek. Például január 29-én az Egyesült Államok olajblokádot vezetett be Kuba ellen, és februártól megnövelte a felderítő repüléseinek számát a sziget körül. Az amerikai erők, Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogásával összefüggésben, megmutatták szándékaikat, melyek azóta is fokozott feszültséget hordoznak.
A kubai Polgári Védelmi Hatóság a közelmúltban családi útmutatót adott ki, amelyben a hipotetikus katonai agresszióval kapcsolatos javaslatok szerepelnek, míg a kubai állami média civilek katonai kiképzéséről számol be. Tarjányi azzal zárja elemzését, hogy az amerikai stratégia ma már nem a nyílt konfliktusra épít, hanem arra, hogy különböző módszerekkel lassú nyomást gyakorol a kubai kormányra.
Az amerikai vezetés motivációi azonban eltérőek. Tarjányi szerint Marco Rubio a kubai-amerikai identitásától vezérelve érvel a kemény fellépés mellett, míg Trump számára a kérdés főként a választási kampány előnyének megteremtése érdekében fontos. A szakértő hangsúlyozza, hogy Kuba helyzete jelenleg sokkal sebezhetőbb, mint a hidegháborús időszakban, mivel most nem áll mögötte szovjet támogatás.
A jelenlegi kubai gazdasági helyzet – amely rendkívül instabil, a fiatalok elhagyják az országot, és a gazdaság romokban hever – lehetővé teszi, hogy Washington kihasználja a sziget sebezhetőségét. Tarjányi összefoglalja, hogy a 21. századi nyomásgyakorlási módszerek messze túllépnek a hagyományos katonai eszközök keretein, és fontos lecke lehet a globális hatalmak számára.
