Leestek az oxigénmaszkok, megszólalt a vészjelző, aztán hozták az ebédet – magyar utas mesélt a fedélzeti drámáról
A londoni Heathrow-ról Chicagóba tartó British Airways-járat hétfőn Írország közelében percek alatt mintegy 11 ezer méterről nagyjából 2700 méterre süllyedt. Az utastérben leestek az oxigénmaszkok, a pilóták vészjelzést adtak, a gép négyórás körözés után visszatért Londonba. A fedélzeten egy magyar férfi is utazott, aki szerint pánik nem volt, a személyzet nyugodtan kezelte a helyzetet, és a veszély nagyságát az utasok csak a leszállás után értették meg.
A gép a menetrend szerinti 11 óra 50 helyett 12 óra 14 perckor szállt fel. A felszállás és az első óra rendben telt, majd egy kisebb turbulencia után kicsapódtak a fejek fölött a fedelek, és kihullottak az oxigénmaszkok. Ekkor egy gépi hang angolul arra kérte az utasokat, hogy vegyék fel a maszkot, rögzítsék a pánttal, csatolják be a biztonsági övet, és maradjanak a helyükön.
Nagyjából fél perc múlva a kapitány is megszólalt. Azt mondta, technikai probléma van a nyomást biztosító rendszerrel, mindenki vegye fel a maszkot és üljön le. Közölte, hogy a gép Dublinnál jár, de visszafordul London felé, és mivel nehéz, még körülbelül négy órát lesz a levegőben, hogy biztonságosan landolhasson.
A légiközlekedési eseményeket gyűjtő AeroInside szerint a gép 36 ezer láb magasan repült az Ír-tenger fölött, mintegy 75 kilométerre Dublintól délre, amikor az utastérben nyomásvesztés történt. A személyzet vészsüllyedést kezdett, és nagyjából hét perc alatt 9000 lábra ereszkedett. A pilóták közben 7700-as kódot adtak a légiforgalmi irányításnak, ez az általános vészhelyzet jelzése.
A magyar utas a fülén érezte, hogy nagyon erősen ereszkednek, a fedélzeten emellett nem volt különösebben érzékelhető a süllyedés. A brit sajtónak nyilatkozó utasok beszámolói részben eltérnek az övétől. A 39 éves Scott Tanner azt mondta, a maszkok minden előjel nélkül estek le, és nagyjából tíz percig nem jött további információ a pilótafülkéből, csak az ismétlődő automatikus bemondás hallatszott. Ennek ellenére mindenki feltűnően nyugodt maradt. Egy másik utas szerint a gép nem tűnt úgy, mintha gyorsan süllyedne, és a pilóták nagyon jó munkát végeztek.
A gép ezután a Bristoli-csatorna fölött, Wales és Devon között körözött nagyjából négy órán át, mert a transzatlanti útra feltankolt gép túl nehéz lett volna a biztonságos leszálláshoz. A kapitány fél óránként, óránként tájékoztatta az utasokat. A második órában bejelentette, hogy leengedik a futóművet, amitől hangosabb lesz a gép és remegni fog, de a nagyobb légellenállás miatt több üzemanyagot fogyaszt, így hamarabb leszállhatnak.
A fedélzeten közben folyt a szokásos élet. A maszkok épp az italkínálás közben estek le, a légiutas-kísérők utána befejezték a kiszolgálást, majd felszolgálták az ebédet is. A kiszolgáló személyzet nyugodt és mosolygós volt. Az alacsonyabb magasságon az utasok már felállhattak és mosdóba is mehettek. A gép 17 óra 3 perckor szállt le Heathrow-n, nagyjából öt órával az indulás után.
A fedélzeten senki nem tudta, mennyire komoly a helyzet, inkább kellemetlen műszaki problémának fogták fel. A leszállás után derült ki, hogy nem annyira gyakori az ilyen eset, és ha a műszerek nem reagálnak jól, egy-két perc alatt eszméletvesztés is történhetett volna.
A British Airways közleményében csak műszaki problémáról beszélt, a hiba pontos okát nem hozta nyilvánosságra, a nyomásvesztést sem erősítette meg. A járatot törölték, az utasokat szállodában helyezték el, többségüket keddre foglalták át. A magyar utast és útitársát másnapra, egy másik útvonalra foglalták át, de végül hazajöttek, így egyikük sem jutott el az Egyesült Államokba.
