„Mindenki szívét össze akartuk törni” – a Marvel’s Wolverine rendezőjével beszélgettünk
Szeptember 15-én jelenik meg PlayStation 5-re a Marvel’s Wolverine, amely az X-Men egyik legismertebb tagját, Rozsomákot teszi meg főszereplőjének egy vérgőzös, egyjátékos kalandban. A játékban Liam McIntyre, a Spartacusból ismert színész alakítja Logant, a történet pedig olyan világba helyezi a játékost, ahol Charles Xavier mutánsiskolájának még nyoma sincs: helyette Team X-et és egy kiégett Logant kapunk, aki többéves kihagyás után tér vissza csapatához, hogy megmentse mentorát, a mutánsok jogaiért küzdő Dr. Nathaniel Essexet.
A megjelenés kapcsán online interjút készítettünk az Insomniac Games csapatából a Marvel’s Wolverine társrendezőjével, Mike Dalyvel, aki pályafutása során volt programozó és vezető dizájner, részt vett több Ratchet and Clank-játék, valamint a Marvel’s Spider-Man-játékok fejlesztésében, és immár Marcus Smith mellett a Marvel’s Wolverine rendezője.
Arra a kérdésre, mennyire volt megrettentő feladat új színészre bízni Rozsomák szerepét a Hugh Jackman-féle ikonikus alakítás után, Daly azt válaszolta: ijesztő volt, ugyanakkor megnyugvást adott, hogy a Marvel’s Spider-Manhez már megtalálták a saját Pókemberüket, akit megszerettek a játékosok. A cél az volt, hogy modern és friss legyen a játékbeli Rozsomák, de alapjaiban ne térjen el a mogorva, magának való karaktertől. Daly kiemelte, hogy a castingban ugyan nem vett részt, de később csatlakozva is egyértelmű volt számára, hogy McIntyre jó választás: nemcsak az arcjátéka és az érzelmek széles skálája miatt, hanem a mozgása és a karakter iránti rajongása miatt is, ráadásul maga is gamer, és bekapcsolódott a közös gondolkodásba.
Az Insomniac-féle Rozsomák különlegességéről szólva Daly elmondta: nem akartak újabb eredettörténetet mesélni, a játék kezdetén Logan már sok mindent átélt, ám a múltjáról ő maga is a sötétben tapogatózik. A személyiségénél egy rettenetesen cinikus, egyenes, ellentmondást nem tűrő figurát igyekeztek kihangsúlyozni, aki az igazságérzetével sodorja magát veszélybe. Hozzátette: a legtöbben azért azonosulnak Rozsomákkal, mert hiába szedik fizikailag darabjaira, feláll és megy tovább, miközben érzelmileg is gyakran darabjaira hullik.
A fejlesztésbe körülbelül a munka felénél kapcsolódott be. Elmondása szerint a csapat addigra sok olyan elemet kitalált, amelyektől úgy érezte, tényleg Rozsomák lehet, de több alkotóelem nem passzolt egymáshoz. A játékot fel kellett gyorsítani, magasabb oktánszámon pörgetni a harcokat, növelték az ellenfelek számát és gyorsaságát, és minden azon állt vagy bukott, hogy Rozsomák karmai mennyire érződnek veszélyesnek és halálosnak. A harcrendszert úgy rakták össze, hogy a túlélés az agresszión múljon, ne a védekezésen – állatias, véres harc, kompromisszum nélkül.
A kívülállóság és az identitás központi témái a játéknak, de a főszereplő memóriavesztése és a befejezés megdöbbentő. Daly szerint amikor Logan egy történet főszereplője, az legtöbbször tragikus sztori: azt akarták, hogy a játékosok szíve törjön össze a végére, és érezzenek együtt vele. Hozzátette: nem logan hibája, ami történik, mégis vállalja a büntetést, és úgy is megy tovább.
Arra a felvetésre, hogy Pókember esetleg felbukkanhat-e a játékban, Daly azt válaszolta: egy világban játszódnak, és erre oda is figyeltek, fontos volt a hasonlóan realisztikus élmény, és előfordult, hogy vissza kellett fogniuk magukat a Pókember-játékok miatt is. Az íróknak jót tett a szabadság, hogy a Pókemberhez képest komorabb, komplexebb témákba nyúlhattak, mivel a Marvel’s Wolverine kizárólag felnőtt közönségnek szól. Pókember- vagy más meglepetésszerű X-Men-cameót az húzott keresztbe, hogy végig Rozsomákon akarták tartani a fókuszt.
Egy képzeletbeli, teljes egészében az X-Menre fókuszáló játék főszereplőjéről nem árult el konkrétumot, mondván, az a rajongók részéről találgatásokhoz vezetne, de annyit megjegyzett: Rozsomák remek választás lenne, hogy kiemelt szerepe legyen benne.
