Ez minden idők legrosszabb Stephen King-adaptációja, pedig láttunk már pár silány próbálkozást
Október 7-én mutatkozott be az Amazon Prime-on a Carrie legújabb változata, amelynek elkészítését Mike Flanaganre bízták. A horrorsorozatairól ismert alkotó ezúttal csalódást keltett: az új feldolgozás a félresikerült munkái közé sorolható, és a kritika szerint a valaha készült leggyengébb Stephen King-adaptációk egyike.
Amikor Stephen King-feldolgozásról van szó, ritkán kapunk olyan mozgóképeket, amelyek minden szempontból betalálnak. Akadnak olyanok, amelyek tartják magukat a forrásukhoz, mégse állják meg a helyüket filmként, és vannak olyan adaptációk, amelyek látványosan eltérnek az alapanyagtól, mégis szórakoztatóak. A legrosszabbak közé tartozik a Csontzsák, a Lisey története, a Setét Torony és a Tűzgyújtó – most pedig ezt a sort gyarapítja a Carrie új verziója.
A sorozat már az alapsztorit is átírja: a címszereplő Carrie (Summer H. Howell) nemcsak vallási fanatikus anyját, Margaretet (Samantha Sloyan) kénytelen elviselni, hanem a könyvben régóta halott apja is feltűnik, aki sanyargatja szeretteit. Carrie és anyja akkor kerülnek a hatóságok fókuszába, amikor az apa brutális halált hal egy építkezésen. A nyomozók azt látják, hogy a lány sosem járt iskolába, szociális készségei sincsenek, és elzárták a külvilágtól – így aztán iskolába küldik.
Bár King a hetvenes évek végére helyezte Carrie történetét, az Amazon sorozata napjainkba rakja át az eseményeket. A modernizálás helyenként működőképes, de ez nem az az eset. Amikor Carrie először besétál a gimibe, annak drámainak és ijesztőnek kellene lennie, helyette inkább a Pretty Little Liars és a Gossip Girl világát idézi. Flanagan próbálja árnyalni Carrie nagy nemezisét, Sue-t (Siena Agudong), de nem sok sikerrel.
Az új Carrie akkor működik, amikor King írásához tartja magát, és ikonikus pillanatokat hoz be, mint a kőzápor vagy a tamponos jelenet – ezek a túltolt okostelefonok és a „a közösségi háló rossz” üzenete ellenére is ütnek. Minden más azonban, amit Mike Flanagan kitalál, a szemünk láttára vérzik el. Hiába alakítja Samantha Sloyan zseniálisan a szigorú anyát, és hiába kapunk Summer H. Howell személyében megfoghatóbb, szerethetőbb Carrie-t, ha a készítő aláássa az egészet azzal, hogy már a pilotban belengeti: a telekinézissel ismerkedő lány csak egy nagyobb egész része, és egy titkos társaság figyeli őt, hogy besorozzák maguk közé.
Mike Flanagan úgy nyilatkozott, három évadosra szánja a Carrie-t, ami azt jelenti, hogy a könyvet az első nyolc epizódban dolgozzák fel, majd elkanyarodnak tőle, és a mitológiát saját szakállukra építgetik tovább.
Flanagan egy dologban mindig kiemelkedett: a hatásvadász jumpscare-eket a hátsó ülésre ültette, és a tényleg rémisztő ijesztgetéseket helyezte előtérbe. Ezúttal azonban elengedte a dolgot – egyetlen olyan snitt sincs, ami megemelte volna a pulzust. Horrorként vizsgálva is gyenge összképet mutat a Carrie: látszik, hogy a TikTok-generációnak szánták, megtartva a régi tinisorozatok gyengeségeit, az ötlettelen fényképezést, a buta karaktereket és súlytalan párbeszédeket, valamint a rengeteg rágógumi popslágert.
A Carrie egy olyan univerzális sztori, amely akár napjainkba ültetve is megállná a helyét, ám az Amazon szériája nem tartja magát az alapanyaghoz, és a változtatásai, bővítései, franchise-építése sem működik. Mike Flanagan eddigi legcsúnyább felsülése, és bizonyos tekintetben a legsilányabb, legrosszabb Stephen King-adaptáció.
A Carrie első évada az Amazon Prime-on nézhető meg.
