James Bond ősellenségét egy magyar építész ihlette
Goldfinger Ernő 1902. szeptember 1-jén született Budapesten, és a 20. század egyik legmeghatározóbb brit építésze lett. Tizennyolc évesen Bécsbe, majd Angliába költözött, később Svájcban és Párizsban tanult. A francia fővárosban tizennégy évig maradt, az École des Beaux-Arts építőművész szakára járt, és rendszeresen látogatta Le Corbusier előadásait, valamint Auguste Perret szabadelőadásait.
Párizsban bekerült a kor művészvilágába, barátságot kötött André Kertésszel, Max Ernsttel és Paul Éluard-dal. Jól beszélt angolul, németül és franciául, és közelről ismerte a Bauhaus egyik meghatározó alakját, Walter Gropiust is. Végül szerelme, Ursula Blackwell kedvéért telepedett le Londonban. Blackwell a Crosse & Blackwell élelmiszeripari cég egyik örököse volt, 1934-ben házasodtak össze, és ekkor költöztek a londoni házába.
Így lett Goldfingerből Bond-gonosz
Ian Fleming 1959-es James Bond-regényében tűnt fel Auric Goldfinger, a nemzetközi aranykereskedő, aki hatalmas mennyiségű aranyat halmoz fel, és az évszázad bűntényére készül. A figura mintája az építész Goldfinger Ernő volt. Fleminget nem a magyar építész kedvessége ihlette meg: a házához közel épült modernista villa agresszív stílusa és az, hogy régi viktoriánus házakat bontott le a betonszerkezetei helyére, felbosszantotta az írót, aki így „büntette meg” őt.
Goldfinger nem hagyta annyiban a dolgot: beperelte Fleminget, hogy a Bond-gonosz ne viselje a nevét, végül peren kívül, némi pénz ellenében egyeztek meg.
A modernista építészet úttörője
Goldfinger 1933-ban Moholy-Nagy Lászlóval vett részt egy athéni építészeti kongresszuson, ahol a nagyvárosi túlnépesedés problémáit vitatták meg. Egyik leghíresebb épülete 1937-ben épült London Hampstead városrészében: a háromlakásos villa lett az első modernista lakóház Angliában. Az épületet kezdetben ellenérzéssel fogadták a környék lakói, később mégis a régió ikonikus házává vált óriási üvegfelületeivel.
A második világháborúban Nagy-Britannia megtámadása idején az álcázási egység munkájában vett részt, a bombázások után pedig az újjáépítésbe kapcsolódott be. Megírta a The County of London Plan című várostervezési szakkönyvet, amely bestsellerré vált. A háború után tervezőirodájából több iskola, lakó- és középület terve került ki a brutalista stílus jegyében.
Új módszert dolgozott ki az előregyártott vasbeton elemek gyors felhúzására, és kifejlesztett egy új típusú ablakot is, amely a helyiségek mennyezete felé vetíti a fényt, növelve a szobák világosságát. Fontosabb épületei közé tartozik az 1967-ben a brit egészségügyi minisztérium számára emelt Alexander Fleming House, az Odeon Filmszínház, valamint a 26 emeletes Balfron Tower, amelynek legfelső szintjére maga Goldfinger is beköltözött feleségével, hogy tesztelje az épület élhetőségét és megismerje a lakók véleményét.
A következő toronyház a 31 emeletes Trellick Tower volt, amely 98 méterével 1972-ben Európa legmagasabb lakóházaként emelkedett az ég felé, saját kis világgal: mosoda, óvoda, orvosi rendelő és idősotthon is helyet kapott benne. Goldfinger az irodáját is itt rendezte be.
Magyar gyökereit élete végéig őrizte
Goldfingert 1971-ben a Királyi Művészeti Akadémia rendes tagjává választották, de a lovagi címet nem fogadta el. 1977-ben hagyott fel a tervezéssel. Magyar származására élete végéig büszke volt: 1960 és 1967 között támogatta, hogy 25 magyar építész egy-egy évet Angliában dolgozhasson, később pedig ösztöndíjat alapított tehetséges fiatal magyar építészeknek. Élete végén többször ellátogatott Magyarországra, és előadásokat tartott a Műszaki Egyetemen. 1987-ben hunyt el Londonban.
