Új kötet idézi fel Molnár Ferenc életét és utolsó élettársának tragédiáját
Pelle János legújabb könyve a magyar irodalom nemzetközileg is egyik legsikeresebb alakjának, Molnár Ferencnek az életét idézi fel. A monoklis magyarzsidó című dokumentumregény egyszerre kapcsolja össze az életrajzot, a történelmi hátteret és az irodalmi értelmezést, alcíme szerint Molnár Ferenc és A Pál utcai fiúk igaz történetét mutatja be. A kötet a Minerva Kiadó gondozásában jelent meg.
A szerző rendhagyó megoldást választ: mintha maga az író mesélné el életét egyes szám első személyben, New York-i emigrációjából visszatekintve. Ez a személyes hangú elbeszélés közelebb viszi az olvasót Molnár gondolkodásához, emlékeihez, sikereihez, csalódásaihoz és belső ellentmondásaihoz. A könyv azt is vizsgálja, milyen személyes élmények, társadalmi tapasztalatok és történelmi körülmények húzódnak meg a halhatatlan regény mögött, így a grund, a hűség, a közösséghez tartozás és Nemecsek Ernő tragikus hősiessége az életút összefüggéseiben is új értelmet nyer.
Magyar identitás és zsidó származás
A kötet egyik legérdekesebb kérdése Molnár Ferenc zsidó származása és magyar identitása. Molnár a magyar nyelv, a magyar kultúra és Budapest írója volt, ugyanakkor életének és pályájának megértéséhez a zsidó polgárság története és az asszimiláció problémája sem hagyható figyelmen kívül. Önazonosságának lényegét az adta, hogy nem zsidónak, hanem magyarnak tartotta magát. Hitt abban, hogy a magyar nemzethez tartozás nem származás, hanem nyelv, kultúra, közös történelem és hazafiság kérdése lehet. Ez a hit a magyar zsidó polgárság jelentős részének önértelmezésével találkozott, a 20. század történelme azonban tragikusan megmutatta, hogy a személyes önazonosság és a társadalom által ráruházott identitás élesen különválhat egymástól. A monokli mögött egy európai műveltségű, ironikus, sikeres, mégis sokszor magányos ember alakja rajzolódik ki.
Szerelmek, házasságok, tragédia
A könyv fontos rétege Molnár mozgalmas magánélete. Első felesége Vészi Margit író, festő, újságíró volt, házasságukból született lányuk, Márta, kapcsolatuk pedig válással végződött. A házasság története különösen érdekes a Liliom felől nézve, amelynek szerelmi viszonyai és kiszolgáltatott nőalakja mögött életrajzi elemek is felsejlenek. Második felesége Fedák Sári, a legendás primadonna volt, 1922-ben kötött házasságuk szintén válással végződött; Az üvegcipőben sokan felfedezhették a magánéletének motívumait. Harmadik felesége a nála jóval fiatalabb Darvas Lili színésznő lett 1926-ban, kapcsolatuk akkor is tartós maradt, amikor külön éltek.
Molnár életének kevésbé ismert, mégis megrendítő alakja Bartha Vanda, aki nem felesége, hanem utolsó élettársa és hűséges segítője volt. Az 1930-as évek elejétől titkárnőként, gépírónőként, házvezetőnőként és ápolóként is mellette állt, New York-i emigrációjában pedig különösen fontos szerepet töltött be az egyre magányosabb, lelkileg is rossz állapotban lévő író életében. Kapcsolatuk összetett volt: az anyagilag kiszolgáltatott Vanda gondoskodott Molnárról, miközben nehéz természetét és indulatait is el kellett viselnie. Vanda 1947-ben, mindössze 39 éves korában lett öngyilkos New Yorkban. Halála mélyen megrázta Molnárt, aki betegségének és halálának árnyékában egyre inkább felismerte, milyen sokat köszönhetett neki, és milyen rosszul bánt vele. Az író utolsó művében, az Útitárs a száműzetésben című könyvben állított neki emléket.
Bemutató a Vígszínházban
A kötetet a Vígszínházban mutatták be, ahol Hegedűs D. Géza színművész beszélgetett a szerzővel. A helyszín magától értetődő: Molnár Ferenc elválaszthatatlan a Vígszínháztól, A Pál utcai fiúk musical pedig évek óta a teátrum egyik legsikeresebb produkciója. Hegedűs a könyv formai különlegességét is kiemelte, úgy érezte, olvasás közben időnként mintha egy monodráma szövegét tartaná a kezében. A bemutatón a magyar zsidó asszimiláció történelmi dilemmái is szóba kerültek, és elhangzott egy különösen megrendítő gondolat is a korszak tragédiájáról: a pesszimisták Hollywoodba mentek, az optimisták Auschwitzban haltak meg. Molnár New York-i emigrációja is ennek a nagyobb történetnek a része: a világhírű magyar író végül távol került attól az országtól és kulturális közegtől, amelyből a művészete kinőtt.
A kötet legnagyobb erénye a választott nézőpont: Molnár nem pusztán egy életrajz szereplője, hanem maga viszi a szót, és New Yorkból visszatekintve próbálja megérteni saját életét. Ez a közelség lehetővé teszi, hogy az olvasó a személyes sors mögött egy egész korszakot is felfedezzen. A könyv végén Molnár utolsó gondolatai összekapcsolódnak Nemecsek Ernő halálával, mintegy igazolva Pelle János állítását, amely szerint a grund kitaszított hőse az író alteregója.
