Karácsonykor is a gyilkosokat keresték, most elmondták, milyen árat fizetett a családjuk
November 13-án több mint száz országban mutatják be Az igazság mániákusai című kétrészes magyar dokumentumsorozatot, amelynek középpontjában egykori gyilkossági nyomozók és egy bűnügyi újságíró állnak. A sorozat első epizódja az 1991-ben eltűnt Farkas Helga ügyét, a második a Magda Marinko nevéhez kapcsolódó gyilkosságsorozat nyomozását idézi fel.
Az alkotás nem egyszerűen a bűncselekményeket rekonstruálja, hanem egy különleges baráti társaságot is bemutat: Tóth Ernő nyugalmazott rendőr alezredes rendszeres összejövetelein a magyar kriminalisztika ismert alakjai találkoznak, hogy felidézzék pályafutásuk meghatározó ügyeit. A sorozat visszafogott rekonstrukciókkal és gondosan komponált képekkel dolgozik, a szereplők pedig nem pusztán egymást követő interjúkban elevenítik fel a történteket, hanem együtt gondolkodnak és vitatkoznak.
Dr. Kovács Lajos egykori gyilkossági nyomozó az első epizódban visszatér Farkas Helga eltűnésének helyszíneire. A nyomozó szerint a tetteseket megtalálták, és a saját maguk által beszerzett bizonyítékok ereje őt meggyőzte, ám az áldozat holtteste máig nem került elő. Farkas Helga meggyilkolásáért nem született jogerős elmarasztaló ítélet, így az ügy büntetőjogi értelemben sem tekinthető teljesen lezártnak.
Illisz László bűnügyi újságíró, aki évtizedek óta a társaság tagja, a sorozatban narrátorként vezeti végig a történeteket. Elmondása szerint a rendszerváltás körül a rendőrség és a sajtó kapcsolata sokkal közvetlenebb volt, és olyan információkhoz fért hozzá, amelyekhez más nem. Az újságíró elismerte azt is, hogy a nyomozók olykor tudatosan használták a sajtót a nyomozás érdekében.
Illisz szerint a nyomozóknak szinte egyáltalán nem maradt idejük a magánéletükre. Kovács Lajos arról beszélt, hogy a munka a családjával töltött idő rovására ment: volt olyan karácsonya, hogy szenteste hívták el egy ügy miatt, és olyan hétvége, hogy a vasárnapi ebédtől kellett felállnia. A nyomozó tudatosan igyekezett megóvni hozzátartozóit a munkájával járó megrázó élményektől, még televíziós felkéréseket is elutasított, amikor már országosan ismert nyomozónak számított.
A második epizód a Magda Marinko nevéhez kapcsolódó gyilkosságsorozat nyomozását idézi fel, köztük az 1994-ben Szegeden meggyilkolt Z. Nagy család ügyét, amelynek négy áldozata között két gyermek is volt. Illisz László szerint a család házában készült bűnügyi fotóknál megrázóbb helyszínt nem látott, különösen a gyermekszobában maradt játékok és a félig összerakott Legó miatt.
A rendezők, Szajki-Vörös Adél és Szajki Péter számára fontos volt, hogyan jelenítik meg a bűncselekményeket. Szajki-Vörös Adél szerint ha nagyon grafikusan ábrázolnának egy olyan rekonstruált jelenetet, amelynél nem voltak jelen, hamisak lennének, ezért inkább stilisztikailag emelték el a képeket.
Kovács Lajos a móri mészárlás nyomozását hozta fel példaként arra, hogy a nyomozói meggyőződés nem mindig azonos a bizonyítható igazsággal: a hatóságok tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy Kaiser Ede az egyik elkövető, később azonban bebizonyosodott, hogy nem vett részt a bankrablásban és a gyilkosságokban. A nyomozó szerint az elhivatottság és a megszállottság között nem húzható éles határ.
