Elképesztő véletlennek köszönhetik életüket a World Trade Center éttermében dolgozók
Huszonöt évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után új dokumentumfilm idézi fel a World Trade Center legfelső emeletén működő étterem, a Windows on the World történetét. A Betsy West és Julie Cohen rendezésében készült alkotás a CNN-en került adásba, és a vendéglátóhely túlélői is megszólalnak benne.
A film nem a terrortámadás akcióját mutatja be, hanem az étterem történetét és kulisszái mögé nyújt betekintést. A Windows on the World 25 éven át működött Manhattan legmagasabb pontján, az Északi Torony 106. és 107. emeletén.
Az éttermet Joe Baum álmodta meg 1976-ban, hogy fellendítse New York forgalmát, és rövid időn belül kulturális mérföldkővé vált a városban. A helyet Warren Platner építész és Milton Glaser grafikus tervezte meg. A 107. emeleten működő Cellar in the Sky bár, valamint a Michael Lomonaco séf által megálmodott étlap az ország egyik legismertebb éttermévé tette a helyet.
Lomonaco szerint mindenki tudta, mi az a Windows on the World, és ők voltak Amerika legmagasabban lévő étterme. Az ott dolgozók több mint 60 országból érkeztek az Egyesült Államokba, köztük Ecuadorból, Peruból, Ghánából és Bangladesből. Sokuk számára ez jelentette az első igazi kapaszkodót Amerikában.
Az étterem 450 alkalmazottja összetartó közösséget alkotott: nyelveket tanultak, szabadnapjaikon együtt fociztak, és megosztották egymással szokásaikat.
Sekou Siby 1996-ban, 31 évesen érkezett az országba Elefántcsontpartról. Állását szobatársán, Abdoul Karim Traorén keresztül szerezte, aki szintén nyugat-afrikai bevándorló volt, és szakácsként dolgozott a Windows on the Worldben. Siby az előkészítésben segédkezett, ahol eleinte sárgarépát és krumplit pucolt, valamint akár naponta 90 kilogramm hagymát is összevágott.
Az étteremben dolgozott recepciósként Nathalie Tolentino is, aki Peruban tanult szállodamenedzsmentet, és családjával együtt költözött New Yorkba. Kivételes munkamoráljának köszönhetően hamar vezető pozícióba került. Elmondása szerint az étteremben dolgozni azt jelentette számára, hogy a legjobbaktól tanulhatott.
2001. szeptember 11-én reggel tiszta égbolt várta New York lakóit, a Windows on the Worldben 79 alkalmazott és 91 vendég tartózkodott, utóbbiak éppen reggelijükre várakoztak, valamint hogy elkezdődjön egy konferencia. Amikor az American Airlines járata a 93. és 99. emelet között becsapódott a toronyba, az étterem alatt minden vészkijárat elzáródott, és a vendéglátóhelyen tartózkodó 170 ember életét vesztette.
Sekou Siby aznap reggel szabadnapos volt, mert Moises Rivas, a 29 éves ecuadori szakács megkérte, hogy vigye el helyette a vasárnapi műszakot, hogy szombat este felléphessen zenekarával. Cserébe a keddi napot vette át elefántcsontparti kollégájától. Ez a döntés akkor megmentette az életét.
Michael Lomonaco szintén a szerencsének köszönhette, hogy túlélte a terrortámadást, ugyanis elkésett a munkából. Leparkolt az autójával a garázsban, és bár simán felmehetett volna az irodájába, inkább betért az épület alsó szintjén működő optikus boltjába, hogy megigazíttassa a szemüvegét. Ott ült az irodában, ahol éppen megvizsgálták a szemét, amikor érezte, hogy megremeg az épület.
Sekou Siby éppen otthon volt, amikor megcsörrent a telefonja, és egyik kollégájának felesége szólt neki, hogy azonnal kapcsolja be a tévét. A közvetítésben láthatta, hogy füst gomolyog az Északi Toronyból, ahol munkatársai dolgoztak. Három héttel később megszületett a gyermeke, így a csecsemő gondozása segített feldolgozni az eseményeket.
A terrortámadást követő napokban a dolgozók és a vezetőség mindent megtettek, hogy megtalálják az eltűnt alkalmazottakat, valamint támogassák azok hozzátartozóit. Mivel a dolgozók többsége bevándorló volt, nehézkesnek bizonyult a kommunikáció, ezért Nathalie Tolentino vállalta, hogy a spanyolul beszélő családok felé kapcsolattartóként működjön.
Sekou Siby barátai elvesztése után lediplomázott, majd az üzleti adminisztrációból doktorátust is szerzett, és részt vett a Restaurant Opportunities Centers United nevű országos érdekképviseleti csoport megalapításában, amely az éttermi dolgozók jogaiért küzd.
Visszaemlékezésében súlyos, egyedülálló traumáról beszélt szeptember 11-vel kapcsolatban. Elmondása szerint egyetlen nap alatt vesztették el azokat az embereket, és ez nem olyan élmény, amit átlagos, hétköznapi emberek átélnek az életük során. Michael Lomonaco ezzel egyetértve hangsúlyozta, hogy kollégáik elvesztése életük részévé vált, és úgy zárta gondolatait, hogy sosem volt még és soha nem is lesz még egy olyan hely, mint a Windows on the World.
