Illyés Gyula 1956-os naplója alapján nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban
„Tiszta egű október végi napok” címmel nyílt kamarakiállítás az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlat Illyés Gyula 1956-os naplójából vett idézetekkel és az események tágabb keretét megvilágító magyarázatokkal vezeti végig a látogatót a forradalom tizenhárom napján.
A kiállítás a magyar történelem legszebb forradalmának napjait idézi fel, és egyben az írók kettős szerepét is megmutatja: cselekvő részvételüket a felhívások megfogalmazásától a politikai élet újjászervezéséig, illetve a megszólalás művészetét, azt, ahogyan Illyés naplója szavakba foglalja e napok emelkedettségét, tragikumát és érzelmi hullámzását.
Szekér Nóra történész, a kiállítás kurátora szerint épp ez adja az írók megszólalásainak legnagyobb értékét: szavakba tudták önteni azt, amit az emberek éreztek, és átélhetővé teszik a forradalomnak azt a sokszínűségét, amit a történészi munkák kevésbé tudnak visszaadni. Ez az átélhetőség egyre fontosabb, hiszen lassan elmennek az utolsó szemtanúk is, akik részesei voltak azoknak a napoknak.
Illyés tevőlegesen is részt vett a forradalmi eseményekben
Illyés Gyula gyalog, biciklivel és sítalpon is részt vett a forradalmi eseményekben. Az 1956. október 23-tól 1957. január 31-ig napról napra vezetett eseménynapló számot ad arról, hogy a költő hogyan élte át a forradalom és a korai megtorlások idejét mint cselekvő és megfigyelő.
Irányítója volt – Déry Tiborral, Németh Lászlóval, Tamási Áronnal és Veres Péterrel együtt – a forradalom egyik központjának, az Írószövetség elnökségének. Részt vett a politikában, a Petőfi Párt – a megújult Nemzeti Parasztpárt – egyik vezetőjeként, Bibó Istvánnal és Bisztrai Farkas Ferenccel. Tanácskozott Nagy Imrével, Tildy Zoltánnal és a forradalom más politikai vezetőivel. Tárgyalt az írói delegációk tagjaként a szovjet városparancsnokkal, és november 4. után a hatalmát fokozatosan megerősítő kommunistákkal: Münnich Ferenccel, Kállai Gyulával és Tömpe Istvánnal.
Forrásértékűek a jegyzetek, amelyek megörökítették a találkozókon elhangzottakat. Illyés szinte minden nap járta Budapestet: gyalog, biciklivel, sítalpon vagy az ócska Dongó-motorjával, meghallgatta a társadalom legkülönbözőbb képviselőit, látta a várost, érezte a hangulatát, és írói tehetsége révén mindezt érzékletesen meg is örökítette. Följegyzései öt évtizeden át lappangtak, csak 2014 áprilisában kerültek elő.
Szekér Nóra szerint három momentum domborodik ki ezekből: a várakozás; az, hogy felborult a hétköznapok – diktatórikus – rendje; és hogy a magyarok sorstársai egymásnak.
Nevetgélő állambiztonságiak
A kiállításhoz tartozik két hanganyag: az egyiken Albert Camus üzenetét lehet meghallgatni, amit 1957. október 23-án küldött a magyaroknak, a másikon Hollós Ervin állambiztonsági tiszt értékeli a kollégáinak – oldott hangulatban – az „ellenforradalom” tanulságait.
Nevetve elmeséli például, hogy Mao Ce-tung azt mondta Kádár Jánosnak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom rengeteget tanult abból, ami Magyarországon 1956-ban történt, tehát végső soron ez jó dolog volt. Mire Kádár: Jó, de lehetőleg ne történjenek már Magyarországon ilyen jó dolgok.
Azt, hogy a hatalom – magához nagyon őszintén – hogyan viszonyult 1956-hoz, szigorúan titkos dokumentumok őrizték, de a kiállítás megnyitóján a több száz oldalas anyagból Szekér Nóra jóvoltából most megtudhattunk néhány dolgot: először is bevallották maguknak, hogy az osztályharc kudarcot vallott, mert azok az egyetemisták lázadtak fel, akiket ők juttattak egyetemre az osztályharc keretében.
Másodszor megijedtek attól, hogy milyen villámgyors önszerveződésre képes a társadalom, ezért a Kádár-rendszer a bomlasztásra épült. Harmadszor pedig beismerték, hogy az írók milyen fontos szerepet játszottak már az „ellenforradalom” előkészítésében is, mert meg tudták fogalmazni azt, hogy mi van az emberek lelkében – ez a folyamat bizony kicsúszott a kezükből.
Óriási hibát követtek el azzal, írták, hogy megengedték az íróknak azt, hogy megérezzék, ők fontosak. Nem lehetnek tehát többet tárgyalópartnerek, el kell hitetni az írókkal, hogy nem fontosak.
Illyés családtagjai is részt vettek a megnyitón
A kiállítás megnyitóján részt vettek Illyés Gyula családtagjai: Illyés Mária és férje, Kodolányi Gyula. A kurátor Szekér Nóra történész munkáját társkurátorként Kodolányi Judit segítette, a vizuális megjelenés H. Kocsis Annamária munkája. A kiállítás 2027. január 31-ig látogatható.
