Rekorddal nyerte meg a Spartathlont Bódis Tamás
Bódis Tamás szeptember 26-án 19:40:52 óra alatt teljesítette a 246 kilométeres Spartathlont, amivel új versenycsúcsot állított fel. A 38 éves futóedző 2019 után másodszor nyerte meg a világ egyik legkeményebb ultrafutóversenyét. A korábbi csúcsot a görög Fotisz Ziszimopulosz tartotta 19:55:02 órával. Ziszimopulosz négyszeres győztes, vele holtversenyben csúcstartó honfitársa, Jannisz Kurosz is. A női mezőnyben a svéd Mary Larsson ötször diadalmaskodott.
Katonaként és kamionosként is futott
Bódis Tamás Ózdon született, Hangonyon nevelkedett. Gyerekként atlétikázott, focizott és asztaliteniszezett. Tanulmányai után 2009-ben a Magyar Honvédség kötelékébe került Szolnokon, ejtőernyősként szolgált. A katonaságnál kapta el igazán a futás szeretete, a honvédségi versenyeket legtöbbször megnyerte. Afganisztánban is szolgált, ahol a magyar táborban rendszeresen edzett, éjszaka is futott. A táborban rendezett futóversenyt megnyerte, és teljesítette a „Brutál 600” kihívást is.
A honvédség után kamionos lett, Európát járta. Pihenőidejében a kamionparkolókban futott körbe-körbe, Svájcban egyszer átmászott az autópálya melletti kerítésen, eltévedt, és csak hajnalban talált vissza a kamionjához. Később taxis lett, hogy többet lehessen otthon. Volt olyan időszak, amikor 16–18 órát dolgozott, és műszak közben kétszer is kiment futni. A Covid-járvány idején az akkori autója elérte a taxizásnál engedélyezett maximális kort, ezért fel kellett hagynia a szakmával.
Nem kellett átállnia az ultrafutásra
Bódis Tamás elmondta, hogy klasszikus értelemben nem kellett átállnia az ultrafutásra, mert gyakorlatilag ezzel kezdte a futópályafutását. „Az ultrafutás teljesen megváltoztatta az életemet. Egy idő után már nem egyszerűen arról szólt, hogy elmegyek futni, hanem gyakorlatilag az egész életem ennek megfelelően alakult” – nyilatkozta. Évek óta keményen edz, sokszor naponta kétszer, előfordul, hogy három edzése is van egy nap. Edzésterveit saját maga állítja össze nemzetközi versenytapasztalatai alapján. „Engem általában inkább visszafogni kell, mint noszogatni” – tette hozzá.
Az olimpia helyett világbajnoki címek
Arra a kérdésre, gondolkodott-e valaha az olimpián, őszintén válaszolt: „Sajnos engem annak idején nem fedeztek fel, és a mai napig úgy érzem, hogy azok részéről sincs igazán elismerve ez a teljesítmény, akik ezen tudnának változtatni. Nincs mögöttem olyan finanszírozás, amivel kizárólag a sportra tudnék koncentrálni. Azok a távok pedig, amelyekben igazán jó vagyok, nem olimpiai számok, ezért azt gondolom, nekem az olimpia már nem fog megadatni. Viszont világbajnok még lehetek, ráadásul több távon is van erre lehetőség. Erről pedig ameddig vér csörgedezik bennem, nem fogok lemondani.”
A Spartathlonnal kapcsolatban úgy fogalmazott, jelenleg úgy érzi, nincs ott több keresnivalója, mert teljesen elégedett azzal, amit elért. „Mérhetetlen öröm és boldogság van bennem, amikor csak erre a versenyre gondolok. Hihetetlen élményeket kaptam, és ezeket már soha senki nem veheti el tőlem” – hangsúlyozta.
Tervek a versenyzés után
Megérzése szerint még nagyjából hat-nyolc éve lehet arra, hogy hasonló szinten űzze ezt a sportot. Tervei között világversenyek szerepelnek, és a 24 órás verseny jelenti számára a maximumot. Egy ideje termékfejlesztéssel is foglalkozik: élelmiszermérnökök segítségével saját márkás termékeket fejleszt, amelyeket maga is tesztel. Emellett edzőként is dolgozik.
Azoknak, akik ultrafutóvá szeretnének válni, azt tanácsolja, legyenek nagyon türelmesek, kezdjék kis célokkal, és hagyjanak időt a fejlődésre. „Az ultrafutásban az egyik legnagyobb hiba, amikor valaki túl gyorsan akar túl messzire jutni. Nem egy-két hónap alatt lesz valakiből ultrafutó. Évek munkájával lehet felépíteni azt a szervezetet és tapasztalatot, amire később biztonsággal lehet alapozni” – osztotta meg tapasztalatait.
