Vásárhelyi Mária: A politikusoknak végre ki kellene takarodniuk az ügynökakták kérdéséből
Elhibázott lépésnek nevezte a kormány részéről Vásárhelyi Mária szociológus, hogy válogatás nélkül, ömlesztve hozta nyilvánosságra a volt hálózati személyek neveit és adatait. Álláspontja szerint ez nem a megtisztulást segíti, hanem sárdobáláshoz vezet.
„Üres és felelőtlen populizmus volt a mindenkori politikai elit részéről az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozásának ígérete, most pedig nem szabadott volna ezeket az iratokat válogatás nélkül, kontextustól függetlenül ráengedni a társadalomra” – mondta a szociológus, az MTA kandidátusa. Szerinte legalább csoportosítani kellett volna a rendelkezésre álló iratokat aszerint, hogy ki az, aki aláírt és jelentett is, ki az, aki aláírt ugyan, de soha nem jelentett, és ki az, akinek van hatos kartonja, de soha nem írt alá.
A kormány november 4-én hozta nyilvánosságra a kommunista rendszer állambiztonsági szolgálatának úgynevezett ügynökaktáit. A nyitottaktak.hu oldalra a hatos kartonokat, a beszervezési naplókat és a mágnesszalagokon tárolt hálózati nyilvántartás adatait töltötték fel. A beszervezés körülményeit, a feladatokat és a munka értékelését is tartalmazó beszervezési dossziékat 2027. február 25-ig teszik közzé.
Vásárhelyi szerint a mostani nyilvánosságra hozatal nem a megtisztulást hozza el, hanem olyan katyvaszt, amelyben a sár mindenkire ráfröccsen, miközben az igazi tettesek, a rendszert működtető tisztek és politikusok érintetlenek maradtak. A szociológus szerint a politikusoknak ki kellene takarodniuk az iratnyilvánosság kérdéséből, mert sosincs rá garancia, hogy nem nyúlnak hozzá az iratokhoz. Fontosnak tartja az iratok nyilvánosságát, de szerinte a kormány túl rövid határidőt adott, ami alatt nem lehetett a munkát tisztességesen elvégezni, ezért szaladtak bele fiaskókba, mint hogy technikai hiba miatt a nyitottakták oldalon Lezsák Sándorral együtt 160 megfigyelt tévesen besúgóként jelent meg, ami miatt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vezetője lemondását ajánlotta fel.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2007-ben kérte fel Kenedi János kutatót az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság élére. A bizottság kutatásai szerint a dokumentumok legalább 40 százaléka hiányzik, és megállapították, hogy a rendszerváltást követően is nagyarányú, többségében szabálytalan iratmegsemmisítés folyt, amiért gyakorlatilag senkit sem vontak felelősségre. Vásárhelyi szerint az elmúlt 35 évben szabad garázdálkodás folyt az iratokkal: a titkosszolgálatok, a politikusok vagy egyéb befolyással bíró személyek szisztematikusan semmisítették meg, illetve lopták ki az irattárakból az önmagukra vagy családjukra terhelő bizonyítékokat.
A hiány a valóságban sokszor még a 40 százaléknál is drasztikusabb: Vásárhelyi Mária saját családja esetében 70-80 százalékra teszi az eltűnt iratok arányát. Édesapja, Vásárhelyi Miklós és egész családja folyamatos megfigyelés alatt állt. Kutatása során a vártnál mégis kevesebb anyagra bukkant. Most megjelent, Akik elhitték a 20. századot című könyvében idézi fel azt a besúgót, aki azt is jelentette, hogy mikor mennek nyaralni és mikor lehet lehallgatókészülékeket beszerelni a lakásukba. Habár az illető rendszeresen jelentett családjukról, a szociológus csak egyetlen jelentésére bukkant rá, véletlenszerűen.
Vásárhelyi szerint a rendszerváltás egyik történelmi bűne az volt, hogy 1990-ben nem nyitották meg azonnal és maradéktalanul az iratokat. Ezzel utat engedtek nemcsak az iratmegsemmisítésnek, de megágyaztak annak is, hogy az iratokat politikai fegyverként használják. Példaként említi Medgyessy Péter volt szocialista miniszterelnök D-209-es szigorúan titkos tiszti múltjának előhúzását, valamint Csurka István és Torgyán József ügynökvádját, miközben szerinte ők soha nem végeztek ügynöki tevékenységet.
A szociológus szerint probléma az is, hogy az ügynökök egy része már nem él, a családokban nincs már mód megkérdezni a nagyszülőket a miértekről. 1947 és 1989 között hozzávetőlegesen 150–200 ezer ember fordult meg az állambiztonsági hálózatban; november 4-én mintegy negyven százalékukat, 60 ezer nevet hoztak nyilvánosságra. Vásárhelyi szerint igazságtalan, hogy az ügynökök viszik el a balhét, miközben ők nem működtették a rendszert.
A szociológus szerint kényelmetlen az a tény, hogy a magyar társadalom többségében nem élt mély, engesztelhetetlen ellenérzés a Kádár-rendszerrel szemben. Az átlagember számára a Kádár-korszak – még ha alacsony életszínvonalon is – kiszámítható biztonságot, létbiztonságot és társadalmi mobilitást garantált. Ez a hallgatólagos kompromisszum tompította a valódi elszámoltatási szándékot, így a rendszerváltáskor nem volt olyan elsöprő társadalmi nyomás, amely kikényszerítette volna a teljes tisztulást. A csonka, manipulált és hiányos adatbázisok politikai indíttatású utcára dobása szerinte nem igazságtétel.
