Ügynökakták: szakértők szerint kiderülhet, miért titkolózott a hatalom 36 éven át
Évtizedes adósságot törleszthet a magyar társadalom az ügynökakták nyilvánosságra hozatalával, de a múlt feltárása korántsem lesz egyszerű – hangzott el a Republikon Alapítvány kerekasztal-beszélgetésén. B. Kádár Zsuzsanna és Eörsi László szerint fontos részletek derülhetnek ki az állambiztonság működéséről, de a hiányos és esetleg manipulált iratok miatt sok kérdés nyitott maradhat. A nevek nyilvánosságra kerülése önmagában még nem mondja el, ki milyen szerepet játszott a rendszerben.
„Eltitkolt múlt, kibeszéletlen traumák – az ügynökakták nyilvánossága” címmel tartott előadást az alapítvány hétfőn. B. Kádár Zsuzsanna, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tudományos főmunkatársa és Eörsi László, az 1956-os Intézet Alapítvány munkatársa vitatta meg a témát Ónody-Molnár Dóra moderálása mellett. A téma azért aktuális, mert november 4-én nyilvánosságra hozzák az eddig titkolt ügynökaktákat. Horn Gábor, az alapítvány elnöke elmondta: 1994 és 2008 között többször is nekifutottak a nyilvánosságra hozatalnak, de nem sikerült elérniük.
Eörsi László szerint a legfontosabb kérdés, hogy a szolgálatok mennyire adják át az anyagokat a levéltáraknak és mennyire lesznek ezek kutathatók, hiszen eddig nagyon sokat nem adtak át. Az anyagok 30 év után elvesztik titkosságukat, ennek ellenére még mindig hihetetlen mennyiségű anyag volt titkos. A mostani törvény alapján újabb anyagok kerültek át a levéltárakba, de a szolgálatok még most is tartottak titkosításban dokumentumokat, ezért alakult egy bizottság, amely felül is bírálhatja ezeket a döntéseket.
B. Kádár Zsuzsanna szerint két ütemben oldják fel az anyagokat: november 4-én a hatos beszervezésű anyagok kerülnek ki, a második ütem jövő február 25-re tevődik, amikor a B-dossziék, vagyis a beszervezési dossziék kerülhetnek nyilvánosságra. Ez sem adja ki az egész ügynökakták-történetet, mert nagy valószínűséggel nincs teljes ügynöklista. Eörsi főleg a nyolcvanas évek anyagait várja, mert a korábbiak jórészt már napvilágra kerültek, és pont a későbbieket próbálták megsemmisíteni. Hasznosnak nevezte a lépést, de kicsit elkésettnek tartja: az 50-60 ezer említett személyből mindössze 8-10 lehet még életben.
B. Kádár szerint a hatos kartonoknál maximum nevek és alapadatok kerülnek napvilágra, a B-dossziék engedhetnek mélyebb betekintést a beszervezésekbe. Katarzis lehet családokon belül, de ismeretlenebb neveknél nem számít túl nagy társadalmi visszhangra. Eörsi felidézte, hogy a német, cseh és szlovák példában is voltak társadalmi problémák, amelyek később elültek. B. Kádár egy felmérésre hivatkozva elmondta: a magyarok 69 százaléka támogatja az akták nyilvánosságra hozatalát, 17 százaléka nem.
A szakértők szerint a mágnesszalagokon látszik, hogy utólag összemontírozták őket, vagy nem a teljes anyagot tartalmazzák, így nem biztos, hogy hiteles anyagokkal lehet majd dolgozni. Eörsi szerint célszerűbb lett volna a hatos kartonokkal együtt nyilvánosságra hozni a B-aktákat, mert csak így lehet megkülönböztetni azokat, akik nagy károkat okoztak, azoktól, akik alig jelentettek. B. Kádár hozzátette: van olyan álláspont, amely szerint az ügynök áldozat, mások szerint gazember, így nehéz kontextusba helyezni az embereket.
B. Kádár szerint az érintetteknek érdemes a levéltárosokhoz fordulni, akik elmagyarázzák, mi található az aktákban, utána pedig meg kell küzdeni a morális kérdésekkel. Eörsi úgy véli, a környező országokban sem voltak ebből hatalmas gondok, így valószínűleg túllendülnek rajta az érintettek; 35 évvel ezelőtt ez teljesen más helyzet lett volna. B. Kádár szerint érdemes megvárni február 25-ét, hogy a teljes kép meglegyen az egyes szereplőkről. Eörsi szerint erőteljes sürgetést érzékel április 12 óta, és jó időpontnak tartja az 1956-os események 70. évfordulója körül kihozni az aktákat, bár politikailag meghatározó személyiségeket már nem valószínű, hogy találni köztük.
