A II. János Pál pápa tér története: a munkásmozgalomtól a titokzatos kazamaták legendájáig
A főváros egyik legnagyobb tere korábban nagygyűlésektől, vásározóktól vagy épp fegyverropogástól volt hangos, mára azonban teljesen elcsendesedett. A maga nyugalmával jelenleg nem akar több lenni egy szellős, nagyvonalú városi köztérnél.
Az első munkásgyűlés és a vörös zászló
Az angol és francia mintára 1868-ban megalapított Általános Munkásegylet, amelynek vezetőjévé egy évvel később Táncsics Mihályt választották, 1869. augusztus 22-én, a Józsefvárosi Légszeszgyár épülete előtt tartotta meg első nagygyűlését. A korabeli beszámoló szerint munkások ezrei gyűltek össze, „szabad népállamot”, polgári demokratikus szabadságjogokat követelve, a gyűlés végén pedig magasra emelkedett a nemzetközi proletariátus vörös zászlaja. A munkásmozgalom hazai történetével foglalkozó források kiemelik: „legelőször itt, ezen a téren bontották ki a főváros nyilvánossága előtt a munkásság vörös zászlaját”.
A lóvásártértől a gázgyárig
A helyválasztás nem volt véletlen: az 1867-es kiegyezés lendületet adott a magyar gazdaságnak és Pest-Buda fővárosi fejlődésének, amelyhez új terekre, üzemekre és egyre bővülő munkásságra volt szükség. A terület korábban gyümölcskertekkel és szőlőkkel tarkított külterület volt, az 1830-as évek térképein „Bauern Markt”, majd „Pferd Markt” néven jelent meg. A Triesti Általános Osztrák Gáztársulat beruházásában 1856 decemberére készült el itt az első pesti gázgyár, és 1856 karácsonyán a Kerepesi úton gyulladtak ki az első utcai lámpák.
Náci központ, majd pártszékház
A tér északi oldalán 1887-ben épült lakóházat 1912-ben a német tanítónők és nevelők otthona és egyesülete vette birtokába. 1940-ben, az NSDAP mintájára itt szervezték meg a Volksbundot, a Magyarországi Németek Népi Szövetségét, az épület Birodalmi Német Házként működött, rendszeresen náci érzelmű eseményekkel. 1945-ben a Magyar Kommunista Párt aktivistái lecsaptak a hírhedt központra, ettől kezdve a párt és utódszervezetei használták az épületet, jelentős átalakításokat végezve rajta. A házba számos szigorúan titkos funkció is került, ezért a tervezési dokumentációt gondosan megsemmisítették – mind a mai napig teret engedve a rejtett pincebörtönökről szóló híreknek és legendáknak. A rendszerváltás után az MSZP rendezett be itt irodákat, az épületet végül 2007-ben adták el.
Az OTI-bérházak és a Népopera
1933-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet modern bérházegyüttes felépítésére írt ki tervpályázatot, amelynek eredményeként Árkay Bertalan, Faragó Sándor, Fischer József, Molnár Farkas, Pogány Móric, Preisich Gábor és mások elképzelései alapján felépült az OTI nyolcemeletes bérházcsoportja – Budapest első megvalósult sávos beépítése. A tér másik meghatározó épülete a Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza tervezte Népopera, amely 1911-ben mindössze kilenc hónap alatt épült fel, eredetileg több mint 3000 férőhellyel. Később Városi Színházzá alakították, 1953 óta az Erkel Színház nevet viseli.
Forradalom és emlékművek
A tér 1890-től a május elsejei felvonulások kiindulópontja lett, 1905-ben nagy tömegek csaptak itt össze, 1918. november 1-én pedig az őszirózsás forradalom győzelmét ünnepelték, a köztársaság kikiáltását követelve – ennek emlékére kapta 1946-ban a Köztársaság tér nevet. 1956. október 30-án a forradalmárok megrohamozták a Magyar Dolgozók Pártjának a téren álló székházát, amelynek nyomán a karhatalmi erők és a felkelők között véres fegyveres konfliktus alakult ki. 1960-ban avatták fel Kalló Viktor Az ellenforradalom mártírjainak emlékműve című alkotását, Siklódy Lőrinc 1943-as Nemzeti munka szobra helyére.
Csendes jelen és titokzatos örökség
A hatalmas téren ma csendesen csordogál az élet, szétterülő parkjában már csak egy rendezett virágágyás emlékeztet a korábbi emlékművekre, amelyek alatt többek szerint titkos kazamatarendszer húzódott – ennek nyomaira azonban sem 1956-ban, sem a rendszerváltás után nem sikerült még rálelni. A teret ma már nem keresik fel nagy tömegek, közvetlen közlekedési kapcsolata, a 4-es metró 2014-ben átadott állomása is inkább a szomszédos Népszínház utcát szolgálja ki. A tér 2011-ben vette fel a hat évvel korábban elhunyt pápa nevét, noha a köztérnek sosem volt egyházi vonatkozása, szimbolikus élete mindig is a munkássághoz és a baloldalisághoz kötődött.
