Vidámparkot álmodtak a helyére, de Budapest volt szeméttelepe már a fúrt kutakat is szennyezi
Százötven éve még tehenek legelésztek a környéken, ma fűvel benőtt szemétdombok uralják a XVIII. kerületi Cséry-telepet. A mintegy 54 hektáros terület sokáig Budapest legnagyobb hulladéklerakója volt, később a szippantós kocsik itt eresztették ki terhüket. A földdarabot az új budapesti vidámpark lehetséges helyszíneként is emlegették, a kármentesítés azonban még el sem indult.
A telep története az 1800-as évek végéig nyúlik vissza: Cséry Lajos az akkor Pusztaszentlőrincként emlegetett területen tehenészetet működtetett és gyümölcsöst gondozott, majd az 1890-es években megállapodást kötött Budapest vezetésével a hulladékfeldolgozásról. A fővárosiak szemete vasúton érkezett a birtokra, ahol abból trágyát állítottak elő. A vállalkozás a szerződésbontás után néhány évvel, 1913-ban csődbe ment, a terület és az épületek a főváros tulajdonába kerültek.
A szemétlerakó hivatalosan 1960-ig működött, a szippantós kocsik azonban még a kétezres években is ide hordták a szennyvizet, illegális lerakásról 2010 után is érkeztek beszámolók. A főváros és a kerület 2003-ban szennyvíziszap-komposztálóról kötött megállapodást, de a lakossági tiltakozás miatt a projekt nem valósult meg. Mester László korábbi polgármester és Szaniszló Sándor akkori alpolgármester 2009-ben már az új vidámpark felépítésének lehetőségét látta a területben, kármentesítés és beruházás azóta sem történt.
A szennyezés problémái közvetlenül a lakosságnál jelentkeznek: az önkormányzat azt kéri a környéken élőktől, hogy ne igyanak és ne itassanak a fúrt kutakból, az onnan származó vizet ne használják főzésre, élelmiszernövények locsolására, és lehetőleg kerüljék a közvetlen érintkezést a vízzel. A holtpontról történő elmozdulás első lépése lehet a Fővárosi Közgyűlés októberi ülésén megszavazott előterjesztés, amelyben a képviselők elfogadták a Fővárosi Önkormányzat és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közötti együttműködési megállapodást a kármentesítésről.
Szaniszló Sándor, a XVIII. kerület DK-s polgármestere, fővárosi képviselő szerint egy korábbi bírósági végzés alapján a Nemzeti Vagyonkezelő 99:1 arányban felel a mentesítésért. A vagyonkezelő a kármentesítés összegének becslésére sem vállalkozott; Tarlós István idejében, mintegy tíz éve 40-60 milliárd forintra tették a munkálatok akkori értékét. A módszer határozza meg az árat: az olcsóbb megoldás egy vízzel záró résfal, amellyel húsz méter mélyen körbehatárolnák a szennyeződést, a teljes talajcsere viszont 60-100 milliárd forintot igényelhet. A telep közelsége miatt 5-6 ezer ember érintett, ezért a polgármester egyértelműen a talajcserét preferálná. Konkrét ajánlat egyelőre egyik megoldásra sincs.
A polgármester szerint az 54 hektáros terület befektetési értéke a rekultiváció után elérhetné a kármentesítéshez szükséges összeget, így az államnak nem lenne veszteséges megvásárolni, saját költségen kármentesíteni, majd munkahelyteremtő beruházás vállalása mellett továbbértékesíteni egy befektetőnek. A fúrt kutak használatára vonatkozó tilalom kapcsán elmondta: a 2025. szeptemberi átfogó felmérés a diklórbenzol, a klórbenzol és a vinil-klorid határérték feletti szintjét állapította meg a vízben, emellett egyes anyagok nehezebbek a víznél, így a szennyezettebb talajvíz érkezése esetén még nehezebb lenne kitisztítani a kutakat.
A kerület mozgásteréről szólva felidézte: 2013-ban a budapesti vezetést is megrázta, amikor kiderült, hogy engedély nélkül öntik a szennyező iszapot a területre, Tarlós István leváltotta a Fővárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft. akkori vezetőjét. A talajvizet szennyező anyagok nagyrészt akkor kerültek a területre. A kerület nem tulajdonosa a telephelynek, így nem kötelezettje a kármentesítésnek, de fontolgatják, hogy ha a megállapodás aláírását követő néhány hónapon belül sem történik semmi, próbapert indítanak a kármentesítés megkezdése érdekében. A megállapodás első szövegében szerepelt egy szakasz arról, hogy a költségek miatt belátható időn belül nem várható a terület kármentesítése; ezt sikerült kivetetni a dokumentumból.
Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője szerint a kommunális és közterületi hulladék, valamint a több ezer tonna olajos iszap elásása egymásra dolgozott a telepen, a szennyezés folyamatosan súlyosbodott. A szervezet mérései évekkel ezelőtt azt mutatták, hogy a szennyező anyagok beszivároghattak a lakott területek alá, a pár hónapja kiadott tájékoztatás pedig megerősítette a szivárgás tényét. A szakértő a szennyezett talaj kitermelését és az olajos részek kiszivattyúzását nevezte nyilvánvaló célnak. A Greenpeace korábban arról számolt be, hogy a talajban a határérték sokszorosát mutatja többek között az ólom, a cink, a réz, a kadmium és a higany koncentrációja, 2018-ban pedig határérték feletti bórt és rákkeltő kockázatú nikkelt talált a telep környéki kerti kutak vizében.
