Történelmi mélységeket tárnak fel Szegeden
Szeged, az egykori középkori virágzó város, most a régészet középpontjába került. Az 1879-es hatalmas árvíz, amely lerombolta a várost, szinte minden nyomot eltüntetett a középkori építészeti örökségről. A megmaradt téglákból a modern Szeged épült, így hagyaték szinte alig maradt ebből a korszakból. Most azonban a régészeknek lehetősége nyílik arra, hogy újabb részleteket tárjanak fel az egykori vár környezetéről és a Tisza-parti város múltjáról.
A jelenlegi ásatások középpontjában a Rondella, vagyis az egykori vízibástya áll, amely a turisták által kedvelt látványosság. A feltárások kezdete a rakpart jövőbeli rekonstrukciójához kapcsolódik, amelynek célja a városi zöldterületek növelése és a hőmérséklet enyhítése a mediterrán nyarak alatt. A kutatások során várhatóan olyan részleteket derítenek fel, amelyek a középkori Szeged építészetét és életét világítják meg. Nagy Sándor alpolgármester szerint a régészeti leletek értékes kiegészítéseket nyújtanak a város történetéhez.
Rejtett romok és elsüllyedt ereklyék nyomában
Több évszázados történetek kerültek előtérbe a Tisza-parti nyomozások során. Egy 2004-ben indított kutatás a Maros folyón elsüllyedt dereglye után ered, amely a legendák szerint római kori faragott köveket szállított Erdélyből. A dereglye, amely III. Károly korában, a Habsburg Birodalom műgyűjtési láza idején járt szerencsétlenül, máig a Tisza egyik legnagyobb titka. Bár az eddigi keresések nem hoztak eredményt, a szakemberek úgy vélik, a kövek a folyó manapság használatos partszakaszai alatt bújhatnak meg.
Nem csupán az elsüllyedt kövek rejtélye foglalkoztatja a kutatókat; a vár északi falának maradványai is figyelem középpontjába kerültek. A 18. század végén a Tiszába omlott bástya alapjai most is a folyó fenekén pihennek, ígéretes terepet kínálva a régészek számára. A mikro-mélységekben rejtőző múlt felfedezése közelebb viheti Szegedet saját örökségének újraértelmezéséhez.
Rondella titkai és középkori mérnöki bravúrok
A Rondella feltárásának egyik kiemelt célja a középkori építészet működésének rekonstruálása. A bástya és a falak közötti kapcsolatrendszer, valamint az esetleges belső vízemelő rendszerek múltja régóta foglalkoztatja a szakértőket. Horváth Andrea, a Móra Ferenc Múzeum régészeti osztályának vezetője úgy véli, hogy a feltárások úttörő eredményeket hozhatnak. Bár a régi fotók adnak némi támpontot, azok nem tudnak választ adni a mélyebb technikai kérdésekre.
Az ásatások során nagy figyelmet szentelnek a bástyán belüli szerkezeti részletek dokumentálásának is. A vár bástyája nem csupán katonai jelentőséggel bírt, hanem mérnöki szempontból is kiemelkedő alkotás lehetett a maga korában. A kutatók reményei szerint a vízibástya feltárása mellett más, eddig feltáratlan leletek is napvilágra kerülhetnek, amelyek további betekintést adnak a középkori építőmesterek zsenialitásába.
