Szuez lehet a közel-keleti háború váratlan nyertese
Hét évtizeddel ezelőtt, 1956. október 29-én izraeli ejtőernyősök értek földet a Sínai-félszigeten, és kezdetét vette a szuezi válság, amely végleg lezárta a brit és francia birodalmi korszakot. Ma a csatorna ismét a világpolitika középpontjában áll: az iráni háború miatt lezárt Hormuzi-szoros és a húszik árnyékában álló Báb-el-Mandeb között Egyiptom vízi útja egyszerre lett a válság egyik haszonélvezője és foglya.
A válság előzménye 1956. július 26-án kezdődött, amikor Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök bejelentette az Egyetemes Szuezi-csatorna Társaság államosítását. Az 1869-es megnyitása óta a vízi utat üzemeltető brit–francia vállalat ellen tiltakozva Izrael megtámadta a Sínai-félszigetet, Nagy-Britannia és Franciaország pedig békefenntartóként lépett közbe. November 5-én brit és francia ejtőernyősök szálltak partra a csatorna mentén. A katonai siker azonban politikai kudarcba fulladt: Dwight D. Eisenhower amerikai elnök nyomására november 6-án életbe lépett az ENSZ tűzszüneti terve. Anthony Eden brit miniszterelnök januárban lemondott, a csatorna 1957 márciusáig zárva maradt. A legnagyobb nyertes a Szovjetunió lett, mert a nyugati világ figyelme Egyiptomra összpontosított, amikor november 4-én a szovjet csapatok megindultak Magyarországra.
A Hormuzi-szoros lezárása a csatornának kedvezett
Hetven év elteltével a Szuezi-csatorna sorsát már nem London vagy Párizs döntései, hanem két tengerszoros határozza meg. A Hormuzi-szorost a nyolc hónappal ezelőtt kezdődött iráni konfliktus következtében zárta le Teherán; a Perzsa-öböl kijáratánál fekvő szoroson a világ olajforgalmának mintegy ötöde halad át. Júniusban egy amerikai–iráni megállapodás nyomán rövid időre újra megnyílt, de július elején, újabb tartályhajó-támadások után ismét lezárták. Az IMF Portwatch adatai szerint október 18-án mindössze négy hajó haladt át a szoroson, a válság előtt naponta 85.
Paradox módon ez a Szuezi-csatornának kedvezett. Szaúd-Arábia átirányította olajexportját, és a kelet–nyugati vezetéken a vörös-tengeri Janbu kikötőjébe pumpálja a kőolajat, ahonnan a szállítási mennyiség a cél szerint napi 5 millió hordóra nőhet. Az európai piacra szánt kőolajat innen a földközi-tengeri partjáig futó SUMED-vezetékbe töltik, amelyet Kairó kifejezetten a szaúdi exporthoz ajánlott fel. A csatorna júliusban 505 millió dollárt hozott, 42 százalékkal többet, mint egy évvel korábban, ami 2023 decembere óta a legmagasabb havi összeg; a hajóforgalom 27 százalékkal 1340-re nőtt. Augusztusban 1358 hajó haladt át, szintén 27 százalékkal több az egy évvel korábbinál. A Maersk szeptemberben 67-szer kelt át a csatornán, egy évvel korábban csak nyolcszor. Október 27-től a Maersk és a Hapag-Lloyd közös ázsiai–földközi-tengeri járata is mindkét irányban a Szuezi-csatornán halad, bár a visszatérés fokozatos és visszafordítható. A június végén zárult egyiptomi pénzügyi évben a csatorna bevétele 23 százalékkal, 4,67 milliárd dollárra nőtt. Oszama Rabie, a Szuezi-csatorna Hatóság elnöke 2026-ra 5,8–6 milliárd dolláros bevételt vár az előző évi 4,1 milliárd dollár után.
Törékeny fellendülés komoly korlátokkal
A számok mögött komoly korlátok húzódnak meg. Musztafa Madbuli egyiptomi miniszterelnök október elején emlékeztetett arra, hogy a csatorna éves bevétele a közel-keleti konfliktus előtt elérte a 10 milliárd dollárt, majd a harmadára, 3,3 milliárd dollárra esett vissza. Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök szerint a húszik által okozott válság csak 2024-ben mintegy 7 milliárd dollárnyi bevételtől fosztotta meg az országot.
A szaúdi kerülőút sem bővíthető végtelen mértékben: az elemzők szerint sem a Szuezi-csatorna, sem a SUMED-vezeték nem képes tartósan napi több millió hordónyi átirányított olajat fogadni, ami szűk keresztmetszethez, hosszabb szállítási időhöz és drágább fuvarozáshoz vezet. Az ázsiai vevőknek szánt szaúdi olajnak így is át kell haladnia a Báb-el-Mandeben, vagy meg kell kerülnie Afrikát. A húszik júliusi blokádja óta több mint harmadával csökkent a tankerforgalom Janbuban. A Kpler adatai szerint ugyanakkor az október 18-ával zárult héten a közel-keleti olajexport a kerülőutakkal együtt átlagosan napi 24 millió hordó fölé emelkedett, meghaladva a háború előtti 23,3 millió hordós szintet, ennek nagy része a Vörös-tengeren és Egyiptomon át vezet.
1956-ban a Szuezi-csatorna sorsáról a nagyhatalmak döntöttek. 2026-ban Egyiptom az ura a csatornának, de forgalmát továbbra is mások határozzák meg: Teherán a Hormuzi-szorosnál, a húszik Báb-el-Mandebnél, a biztosítók és a hajózási cégek pedig londoni és koppenhágai irodáikban. A csatorna bevételei addig nőhetnek, amíg a Hormuzi-szoros zárva marad és a Vörös-tenger déli kapuja nyitva – a két szoros közötti egyensúly azonban bármikor felborulhat.
