25 éve lett tábori kórház és halottasház a New York-i divathét helyszíneiből
A Világkereskedelmi Központ ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás épp a New York-i divathét alatt történt. Az al-Kaida akciója alapjaiban formálta át az amerikai divatipart, a divathét helyszíneiből pedig tábori kórház és halottasház lett.
2001. szeptember 10-én este hatalmas bulival ünnepelte a divatvilág New Yorkba sereglett krémje Marc Jacobs 2002-es tavaszi-nyári kollekcióját; a Hudson folyón lévő mólóról szép panoráma tárult a World Trade Center ikertornyaira is. Az aznapi első nagy márka, az Oscar de la Renta bemutatója csak 10 órakor kezdődött.
Előtte csak az ismeretlenebb Liz Lange volt a naptárban, akiért azonban voltak, akik felkeltek idejében, mivel ez volt a világon az első kismama-kollekció, amelyet egy divathét hivatalos programjaként mutattak be. Bár csak 9 órakor kezdődött, és az első repülő már 8:46-kor becsapódott az északi toronyba, a bemutató még rendben lement.
Az Oscar de la Renta modelljein a színfalak mögött már az utolsó simításokat végezték, amikor késve eljutott a szervezőkhöz a hír, hogy 9:03-kor a déli tornyot is találat érte, így nyilvánvalóvá vált, hogy terrortámadás történt. A New York-i divathetet szervező Amerikai Divattervezők Tanácsa azonnal leállította a divathetet, és kiürítette a Bryant Parkot. A szervezet azóta is tiszteleg az áldozatok emléke előtt azzal, hogy a hivatalos programban lefoglalja a reggel 9 órás időpontot.
A nagy márkák – a Ralph Lauren, a Tommy Hilfiger, a Michael Kors, a Calvin Klein vagy a Donna Karan – az elmaradt bemutatóikat a tágas showroomjaikban pótolták, sokkal csendesebb módon, szűk körben, úgynevezett prezentáció formájában.
Az ijedelem azonban nagy volt a feltörekvő divattervezők közt, akik gyakorlatilag bukták a megtakarításaikat azzal, hogy egy olyan show-ra fizettek be, amely nem lett megtartva. Anna Wintour, a Vogue amerikai kiadásának akkori főszerkesztője rábeszélte Carolina Herrerát, hogy a híres divattervező nyissa meg a showroomját a fiatalok előtt. Az An American View nevű kezdeményezés keretében csoportos és egyéni bemutatókat rendeztek olyan később ismertté vált tervezőknek, mint Rebecca Taylor, Peter Som, Maria Cornejo vagy Behnaz Sarafpour, ezzel megmentve a vállalkozásaikat.
Victor Glemaud úgy emlékszik vissza, hogy igazán egyedi és különleges volt az, hogy az alapvetően egymással versengő márkák összefogtak, világhírű divatházak segítették az újonc konkurenseiket túlélni a katasztrófát. Roopal Patel, a Saks Fifth Avenue luxusáruházlánc alelnöke szerint a város teljesen leállt, és mindannyiuk üzleti szemléletét megváltoztatta a felismerés, hogy ellenállónak kell lenniük a pusztítás idején.
A Vogue felhívására olyan kaliberű topmodellek mutatták be ingyen a fiatal tervezők munkáit, akiket azok nem tudtak volna megfizetni. Ez vezetett a CFDA / Vogue Fashion Fund 2003-as létrehozásához, amely finanszírozást és mentorálást biztosít a fiataloknak. New York a 2000-es évek elején a tehetségek felfedezésének központjává vált.
A városban ragadt divatújságírók és -szerkesztők új szerepkörben találták magukat. Mivel a polgári légi közlekedés teljesen leállt az USA-ban, a szerkesztőségek az egyébként szabásvonalakról, mintákról, stílusokról író kollégáikat vetették be a helyszínen.
Laura Craik, az Evening Standard divatrovatának akkori szerkesztője szerint a divathét sátrait tábori kórházzá, illetve családi központokká alakították át, ahol a szeretteiket kereső családtagok az eltűntektől származó tárgyakat hozták a DNS-vizsgálathoz, míg a Marc Jacobs-bemutató helyszínéül szolgáló Chelsea Pier 54 ideiglenes halottasház lett a nagy számú áldozat miatt. A divathét végül szeptember 17-én folytatódott, hogy New York gazdaságát védjék.
Jo Elvin, a Glamour magazin brit kiadásának akkori főszerkesztője sokáig poszttraumás stressz-szindrómában szenvedett, a szorongást az is kiváltotta nála, ha egy egyedül álldogáló férfit látott hátizsákkal a metrón. Az úgynevezett „terror sikk” már röviddel az események után látható volt, ikonikus mementói a magas sarkú cipők, amelyeket az ikertornyokból menekülő nők hagytak el. Vannak olyan vélemények, hogy a hosszú nadrágok és a lapos talpú cipők, a futáshoz is alkalmas ruhák nem véletlenül váltak a manhattani divat kötelező darabjaivá.
