Hogyan osszuk el a családi megtakarításokat?
A pénzügyi biztonság nem azt jelenti, hogy minden forintot a holnapra tartogatunk, de azt sem, hogy feléljük a tartalékainkat. Gelei-Tóth Gabriella pénzügyi tanácsadó hét lépésben mutatja meg, milyen sorrendben érdemes felosztani a családi megtakarításokat. A legnagyobb segítség ugyanis nem feltétlenül az, ha mindent a gyerekeinknek adunk, hanem az is, ha később nem nekik kell gondoskodniuk rólunk.
Kinek a pénzét költjük valójában?
Hol van az a pont, ahol még magunknak rakunk félre, és hol az, amikor már a gyerekeknek? A dilemma akkor szélesedik ki igazán, amikor már gyerekek is vannak: a mai énem, a 70 éves énem és a gyerekeim – kinek mennyi jár abból a pénzből, amit ma megkeresek? A bankszámlán maradt pénzt lehet örökölni, az el nem utazott utazást viszont nem.
A hétpontos sorrend
A szakértő szerint először a napi működést kell megoldani, tisztázva, mennyi kell a megélhetésre és a kötelező kiadásokra. Ezt követi a vésztartalék arra az esetre, ha kiesik az egyik kereső jövedelme, majd a család védelme betegség, baleset vagy haláleset idejére. Negyedikként az előre látható nagyobb kiadások jönnek: lakásfelújítás, autócsere, tanulmányok, tartozások törlesztése. Ötödik a szülők hosszú távú jövőjének biztosítása, hatodik a gyerekek jövője, végül hetedik a szabadon felhasználható vagyon, amelynek elvesztése nem veszélyezteti a családot.
Mikor kezdjünk el a gyerekekre félretenni?
Minél korábban, de ez nem mehet a család alapvető biztonságának rovására – véli a tanácsadó. Nem kell megvárni, hogy minden hosszú távú cél teljesen finanszírozott legyen: ha stabil a megélhetés, rendezettek a sürgős tartozások és épül a vésztartalék, kisebb rendszeres összegekkel is el lehet kezdeni. Két gyerek esetén külön-külön érdemes meghatározni a célt, hiszen lehet, hogy az egyiknek három év múlva lesz szüksége a pénzre, a másiknak csak tíz év múlva.
Mennyi az elég?
Egy négytagú család havi 700 ezer forintos alapvető kiadásával számolva három hónapnyi tartalék 2,1 millió, hat hónapnyi 4,2 millió, egy évnyi pedig 8,4 millió forint. A 12 havi biztonsági szintet könnyen hozzáférhető, alacsony kockázatú formában érdemes tartani, hogy váratlan helyzetben ne kelljen veszteséggel értékesíteni a hosszú távú befektetéseket. A 8,4 millió forint felett a következő egymillió már csak mintegy 1,4 hónappal növelné a fedezett időt, így érdemes elgondolkodni, szükséges-e tovább növelni ezt a szintet – feltéve, hogy stabil a jövedelem, megfelelő a biztosítási védelem, nincsenek sürgető tartozások, és a hosszú távú megtakarítások is rendben vannak. Ha viszont mindkét szülő ugyanabban a veszélyeztetett ágazatban dolgozik, vagy egyetlen kereső tartja el a családot, további egymillió is értékes biztonságot jelenthet.
Három kérdés dönthet
Ha most egy évig nem lenne bevétel, a tartalékból fent tudnátok tartani a család alapvető működését? Ha elköltenétek egymillió forintot egy fontos családi eseményre, sérülne valamelyik biztonsági vagy hosszú távú célotok? És mi az az élmény, amit a gyerekeitekkel most tudnátok átélni, de tíz év múlva már nem lenne ugyanaz?
Négy feladat, folyamatos alkudozás
A lényeg, hogy pontosan lássuk, melyik pénznek mi a dolga: legyen külön pénz a jelenre, a vészhelyzetekre, az időskorra és a gyerekek támogatására. Ha ezek összemosódnak, lelkiismeretfurdalással veszünk ki pénzt, vagy a jövőbeni biztonságunkat költjük el a jelenre. A családi pénz négy feladata a havi költések biztosítása, a biztonsági tartalék, a jövőbeni pénzünk és a gyerekeknek szánt összeg. A gyermekek támogatása azonban nem mehet a szülők időskori biztonságának rovására: az is örökség, ha később nem nekik kell finanszírozniuk bennünket.
