Mérgek zúdulnak ránk a digitális térből, senki nincs biztonságban
Adatok és tények árasztják el elménket óriási sebességgel, a social media, az internet és az okostelefonok állandóan bombáznak minket, ami már anatómiai elváltozásokat is okoz agyunkban. Átalakult értékrendünk, önértékelésünk, kapcsolataink és figyelmünk – és nem jó irányba.
Új világunk súlyos károkat okoz, a dózis határozza meg a mérget, az információáramlás gyökeresen megváltozott – olvasható Szász Máté új könyvében, de ez már nem az, amitől félni kell, mert itt van velünk. Kikerülni szinte lehetetlen a „digitális fenevadakat”, ami a könyv címe is lett.
Szász háromkötetesre tervezett sorozata ezúttal az internet, az okostelefonok és a mesterséges intelligencia veszélyeit járja körül, miután már megírta a sminkek és a beautyvilág mérgeinek hatását. Ez még több embert érint, hiszen szinte mindenkinek van laptopja, táblagépe, telefonja, social media profilja, követői, ismeretlen ismerősei, akik csak online a „barátai”.
A figyelem a hatalom
Agyunk a nap minden percében óriási terhelésnek van kitéve a rázúduló információhalmaz miatt, ezt feldolgozni nem tudjuk, belefáradunk, és csökken az agyi kapacitásunk. Mégsem merjük kikapcsolni a telefont, mert félünk, kimaradunk valamiből, plusz már dopaminfüggők lettünk. A boldogsághormon az értesítésekből, az ismerősnek jelölésekből, a hírekből jön.
A techmogulok ma már a figyelmünkért küzdenek, ami a gazdaság motorja lett, a figyelem az új arany. A globális internet hajtja a gazdasági hasznot, amikor 6-8 órát lógunk a telefonunkon nap mint nap. Az appokat úgy fejlesztik, hogy megragadják a figyelmünket, ezért nem is tudjuk letenni az eszközöket. Ez az állandó függés neuroanatómiai elváltozásokat okoz agyunkban.
Mark Zuckerbergék tudták ezt, nem véletlenül dolgoztak együtt neurobiológusokkal, pszichológusokkal, a social media platformjaik direkt függővé tesznek. Ezért is indítottak pert ellenük tavasszal – amit 1600 újabb, folyamatban lévő eljárás követett, ami felelőssé tenné őket. Az egyik nagy felismerésük, hogy kisebb adagokban kapjuk az értesítéseket, vagy egy nagy jutalmat, de nem folyamatosan, mert ez a változó arányú megerősítés, ami „a következő jó lesz” elven alapul.
Naponta átlagosan 96 métert teszünk meg a képernyőn ujjunkkal, ami az amerikai Szabadság-szobor magassága. Vagyis mindennap végigsimogatjuk. Mi minden más hasznosabbat tehetnénk ennyi idő alatt? 6 évet töltünk el a képernyő nézésével életünkben, ami alatt szerezhetnénk akár több diplomát, lehetnénk karatemesterek, vagy megtanulnánk idegen nyelveket. Az információ régen kevés volt, de releváns, ma már az infó beérkezése jutalomérzést vált ki az agyban.
Függőség és agresszió
Agyunk a gyorsan mozgó vizuális ingerekre extrém szenzitív, és közben óriási a veszteségtől való félelmünk, nem merünk kilépni a spirálból. Azt kommunikálják felénk, ha otthagyjuk, veszteség ér minket. Félünk, le ne maradjunk valamiről (FOMO), ami dopaminlöket az agynak. Ha viszont nem jön értesítés, sóvárogni fogunk rájuk. Ez a droghatás!
Szász kiemeli az online randiappok káros hatásait is, amik irreális elvárásokat támasztanak, erősítik a vizuális ingerek befolyását, mélyítik a magányt. Személyiségtorzításai társadalmi szinten a családot, vagyis a civilizációt fenyegetik. Hatásukra jelentek meg az agresszív incelek is, a férfiak, akik úgy érzik, nem kellenek senkinek, ezért trollkodnak, törnek, zúznak, gyilkolnak.
Az általános társadalmi agresszió is a netfüggés számlájára írható: a szélsőséges vélemények keltik fel az érdeklődést, a Meta figyeli a lájkokat, kommenteket, minél polarizáltabb egy vélemény, annál nagyobb pontszámot kap. A techcégek elemzik viselkedésünk, mit nézünk és meddig; személyre szabják a falunkat, hogy ott tartsanak. Így jönnek létre a véleménybuborékok, amikben nincs más, csak a mi álláspontunk és az azt alátámasztó posztok. Azt hisszük, ilyen a társadalom, pedig csak egy szűk réteg.
Az agresszió nő a mindennapokban is, mert a neten arc és név nélkül szurkáljuk egymást, idegeink kifáradnak a sok görgetésben. Nem tudjuk kontrollálni az indulatainkat, erőszakos és ideges a vezetési stílusunk, a beszélgetéseink. Káros az online tárgyalás is, a Zoom, a pizsamás meetingek komoly stresszforrások, mert nem látjuk a másik testbeszédét, késleltetve jön a kép, a reakció, ráadásul hajlamosak vagyunk magunkat nézni a másikra figyelés helyett.
Hogy lehetne mindezt kompenzálni?
Szász szerint papíralapú könyv olvasásával (amikre jobban is emlékszünk, mint az átgörgetett cikkekre), élő beszélgetésekkel, családi, telefonmentes vacsorákkal, nyelvtanulással. Nem lenne rossz visszatérni a térkép használatához sem, a Waze és a GPS-alkalmazások is sorvasztják az agyat, nem tudunk már tájékozódni a térben. Ezért is született az új mondás: a 60 az új 80, vagyis a 60 évesek agya ma egy 80 évesének felel meg a telefon miatt. Mi lehet ennél szomorúbb?
