Fotósorozat mutatja be, hogyan hódítja vissza a természet az elhagyott bányákat
Az ember egykor bányákat és föld alatti járatokat épített, amelyeket az idő múlásával lassan visszahódít a természet. Az elhagyott tárnákban, a korhadó faszerkezeteken és az elárasztott, oxigénszegény járatokban ma is zajlik az élet.
A lebontó szervezetek az elhalt szerves anyagokat alakítják át, miközben a pusztulásból új élet születhet. A természet körforgása még ezekben a sötét, ember által létrehozott terekben sem áll meg.
Ezt a rejtett világot mutatja be az Élet a halál után – az anyag körforgása című fotósorozat, amelynek alkotója 2013 óta foglalkozik barlangászattal, egy évvel később pedig autodidakta módon kezdte el elsajátítani a föld alatti fényképezés technikáit. Azóta a világ számos barlangjában és elhagyott bányájában dolgozott, képeivel a föld alatti világ szépségére, különlegességére és sérülékenységére igyekszik felhívni a figyelmet.
Munkája során tudományos kutatásokat és barlangfeltáró expedíciókat is dokumentál, emellett a közép-európai mélyművelésű bányászat eltűnő világát is megörökíti. A sorozat az OurNature Environmental Photo & Video Award idei pályázatán a döntősök közé került a Sorozatok vagy Portfóliók kategóriában.
Nemzetközi pályázat a természet védelméért
A harmadik alkalommal megrendezett OurNature Environmental Photo & Video Award nemzetközi pályázat célja, hogy a természet szépségének bemutatása mellett felhívja a figyelmet az emberi tevékenység környezeti hatásaira és a természet megóvásának fontosságára.
Az idei megmérettetésre 35 országból több mint 2100 alkotás érkezett, a díjakat október 15-én, a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban adták át. A díjnyertes és döntős alkotásokból rendezett szabadtéri kiállítás a budapesti Széna téren november 15-ig ingyenesen látogatható.
A sorozat korábbi részeiben orangutánokról, klímakutatókról és sziámi krokodilokról szóló fotósorozatok kaptak helyet, az összeállítást ezúttal az elhagyott bányák világát bemutató munkával zárják.
A bányaszájtól a lumineszkáló micéliumokig
A hatalmas bányaszáj hideg, párás levegője a felszíni meleggel találkozva sajátos mikroklímát teremt; az egykori bánya üregeit mára fák és más élőlények hódították vissza.
Az egykor munkások százait foglalkoztató bánya felszínén mára alig maradt nyoma a múltnak; az ember vájta, betonnal bélelt üregeket lassan visszahódítja az enyészet.
Mint virágok a réten, úgy derengenek a lumineszkáló micéliumok a korhadó faácsolatokon; ami egykor a bányát tartotta, ma már a lebontók közösségét táplálja.
A denevérek a bányák és barlangok legismertebb lakói; életük során jelentős mennyiségű szerves anyagot juttatnak a föld alatti ökoszisztémákba.
Egy róka testét gombák borítják egy száraz, huzatos bányatáróban, ahol a lassú, szagtalan lebomlás során az anyag fokozatosan visszatér a természet körforgásába; a folyamatot lumineszcencia emeli ki.
A micélium láthatatlan hálózatként szövi át az erdők talaját és a bányatárók korhadó faanyagát, lebontva és átalakítva a szerves anyagot az új élet számára.
Az állati ürüléket átszövő gombák lebontják a szerves anyagot és visszajuttatják tápanyagait a körforgásba; az ultraibolya fény láthatóvá teszi ezt a rejtett világot.
Ultraibolya fényben ezüstösen ragyog a bányafalon megtelepedett penészgomba, összefonódva a szénhidrogénekkel átitatott, aranyszínben világító agyagos vermikulációkkal.
A korhadó fát átszövő gombamicélium apró guttációs cseppjei a természet láthatatlan újrahasznosító rendszerét mutatják, amely a lebomló anyagot visszaforgatja az élet körforgásába.
A bánya az ember munkája, a gombák a természet válasza; az ultraibolya fényben felragyogó élet megmutatja, hogyan alakítja át és hódítja vissza a természet mindazt, amit az ember hátrahagy.
