Gyerekként rendszeresen megalázták, a gúnynevével világhírű sztár lett belőle
Whoopi Goldberg az első afroamerikai nő, aki EGOT-elismerésben részesült, vagyis elnyerte az Emmy-, a Grammy-, az Oscar- és a Tony-díjat is. A színésznő-műsorvezető széles mosolyáról, ikonikus hajáról és kerek szemüvegéről bármikor felismerhető. Nem riad vissza a vitát kiváltó kérdésektől, sőt általában ő teszi fel azokat, furcsa életvitele és világlátása miatt pedig már botrányokba is keveredett.
Az egyik legmegosztóbb amerikai hírességgé vált, különösen az elmúlt évtizedben. Korábban sem volt a konzervatív világnézet mintaképe, de kevésbé vállalta ilyen nyíltan vitát gerjesztő gondolatait. Mindig is lázadó volt: alighogy tinédzser lett, elhagyta családját, és egy kommunához csatlakozott. Hippi életmódot folytatott, füvet szívott, a hatvanas évekhez méltón ünnepelte szabadságát.
Tizennyolc évesen ment először férjhez Alvin Martinhoz, aki drogellenes aktivista volt, így feltételezhető, hogy ekkor szokott le először a szerekről. Szerelmükből egy gyermek született, aki Goldberg egyetlen lánya. A házasság nem tartott sokáig, mivel Whoopi élesben is ki akarta próbálni magát színészként, Martin viszont nem akarta ebben támogatni, így különváltak. Válásukat csak 1979-ben tették hivatalossá.
A Whoopi Goldberg csak álnév, művészetében ezt az identitást érezte igazán hitelesnek. Keresztneve egy gyerekkori gúnynévből ered, mivel kiskorában sokszor hívták porbafingónak, ami angolul a whoopee cushion kifejezésnek felel meg. Szegény családba született, kortársai ennek nyomán is ráragaszthatták. Vezetékneve eredetileg Johnson volt, amit nem tartott elég zsidóhangzásúnak ahhoz, hogy előrébb juthasson vele Hollywoodban. Ez néhány éve derült ki, amikor a holokauszttal kapcsolatban nyilatkozott: meglátása szerint nem faji kérdés volt, hanem fehér emberek két csoportjának perpatvara, a nácik kegyetlensége pedig általában az ember más ember elleni kegyetlenségére mutat rá, függetlenül az érintettek származásától.
Goldberg olyan kor szülötte, amikor az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve uralkodott igazán. Egy nyilatkozatában így fogalmazott fiatalkoráról: „Mindenki mindenért harcolt. Harcoltatok a nők jogaiért, a melegek jogaiért, a latin-amerikaiak jogaiért. Harcoltatok azért, hogy itt, az Egyesült Államokban egyenlő jogokkal élhessetek. Amire az emberek nem voltak felkészülve, az az, hogy ez egy folyamatos küzdelem. Arról beszélnek, hogy »ez is woke, az is woke«. Mi, nők, színes bőrűek, melegek, soha nem aludtunk. Ébren kellett maradnunk.” Határozott álláspontjai és ellentmondást nem tűrő stílusa éppen ezekből a tapasztalatokból ered.
A rasszizmus szerinte mindmáig él és virul, ezt a saját bőrén tapasztalta meg a szereposztásoknál. Felidézte: a legnagyobb sikereket hozó szerepeit sosem azért kapta, mert felkérték rá, legtöbbször az eredeti színész dobta vissza. Egy kezén meg tudja számolni, hányszor kérdezték meg tőle: „Volna kedved részt venni ebben a filmben?”
Egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy a The View már húsz éve képernyőn van, és hálás Barbara Waltersnek, aki kifejezetten őt szerette volna az egyik megmondó embernek a műsorba. „Jól fizetnek, és jól végzem a munkámat. Megkeresem a pénzemet, és néha tetszik az embereknek, néha meg nem. Senki sem fog nekem férfiaknak járó gázsit fizetni azért, hogy szerepeljek egy filmben. Jól érzem magam, amennyire csak lehet, és nem igazán foglalkozom a külvilág reakcióival” – magyarázta egy interjúban, amikor arról kérdezték, mi motiválja ennyi év távlatából.
Sikereit igen szerényen kezeli: EGOT-státuszáról is azt mondta, nem mozgatja meg túlságosan, sőt egészen 2009-ig nem is volt tisztában azzal, milyen kiemelkedő ez az elismerés. Olyan nőnek tartja magát, aki csakis saját tapasztalatain és kárán képes tanulni, és nem fél nagyot hibázni, ha abból tanul. Azt szeretné, úgy emlékezzenek rá, mint egy tisztességes emberre, aki néha nagy hibákat vétett, de nem futamodott meg semmitől.
