Andy Burnham szerint a Brexit többet ártott, mint használt
Tíz évvel a Brexitről szóló népszavazás után Andy Burnham brit miniszterelnök kimondta, amit elődei kerültek: az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból többet ártott az országnak, mint használt, ezért nem zárja ki az ország visszatérését sem. A kormányfő szerint a kilépés nem úgy sült el, ahogy beharangozták: tíz év alatt gyengült a gazdaság és a határok feletti ellenőrzés. Reményét fejezte ki, hogy még életében látni fogja az ország visszatérését, a jelenlegi parlamenti ciklusban azonban nem kezdeményezi a visszalépést.
A bevándorlást külön kiemelte: a Brexit után London ugyan maga szabja meg migrációs politikáját, de elvesztette hozzáférését az uniós adatbázisokhoz, így nehezebb kordában tartani az illegális migrációt. Véleménye szerint a szorosabb európai kapcsolatok növelnék a brit GDP-t és erősítenék a migráció feletti ellenőrzést. Korábban három lehetőséget vázolt fel: vámuniót, egységes piacot és az uniós tagság újbóli kérését. Emmanuel Macron két szóval reagált: „Welcome back”. Október közepén Burnham azzal állt elő, hogy Oroszország beavatkozott a 2016-os népszavazásba, ami éles belpolitikai vitát váltott ki.
A fordulat hátterében a gazdaság, a közhangulat és a geopolitika áll. Közgazdászok szerint a Brexit hosszú távon mintegy 4 százalékos GDP-csökkenést okoz, a Goldman Sachs 6 százalékkal számol, a veszteség 2035-re elérheti a GDP 5-6 százalékát. A szeptember közepi felmérés szerint a válaszadók 52,4 százaléka hibának tartja a kilépést, 29,7 százalék helyes döntésnek. A megkérdezettek több mint kétharmada szerint az EU-val folytatott kereskedelem fontosabb, mint az Egyesült Államokkal vagy Kínával.
Négy forgatókönyv áll a kormány előtt. A status quo és a kis lépések jelentené a legkevesebb kockázatot: ágazati egyezmények az élelmiszer-kereskedelemről, a villamosenergia-piacról és a fiatalok mobilitásáról. Brüsszel új feltételt szabott: a Made in Europe-kivételt ahhoz kötné, hogy a brit egyetemek az uniós diákoktól is az évi mintegy 9790 fontos tandíjat kérjék. A vámunió eltörölné a vámokat az áruforgalomban, de teljes igazodást követelne az EU kereskedelempolitikájához. Az egységes piac, a norvég vagy „svájci plusz” modell hozná a legnagyobb gazdasági hasznot, de megkövetelné a szabad munkaerő-áramlás visszaállítását és az EU bíróságának joghatóságát. A teljes tagság ígérkezne a legbonyolultabbnak: új tagjelöltként kellene csatlakozási kérelmet benyújtani, a feltételeket mind a huszonhét tagállamnak egyhangúlag jóvá kell hagynia, és az EU elvárná az euró és a schengeni rendszer bevezetését is.
A legnagyobb akadályt azonban nem Brüsszel jelenti, hanem a brit belpolitika: az elmúlt évtizedben hét miniszterelnöke volt az országnak. Shabana Mahmood belügyminiszter figyelmeztetett, hogy a kormányfő kijelentései nem tükrözik a kormány politikai elképzeléseit, Nigel Farage, a Reform UK vezetője szerint pedig Burnhamnek nincs felhatalmazása a Brexit újratárgyalására. A következő mérföldkő a november 20-i brüsszeli EU−brit csúcs, amelyen még csak az élelmiszer- és italkereskedelmi megállapodásról, az energiáról és a fiatalok ideiglenes munkavállalásáról lesz szó. Burnham a 2029-es parlamenti választáson mérné fel, van-e elég támogatás a visszatéréshez.
