Minden negyedik fogvatartott jogerős ítélet nélkül van rács mögött
Magyarországon a fogvatartottak mintegy negyede úgy van börtönben, hogy még nem született vele szemben jogerős bírósági ítélet. A legfrissebb éves statisztikai adatok szerint a múlt év végén 4858 letartóztatott és 13 986 elítélt volt az országban. A 207 kényszergyógykezelésre utalttal és a 773 elzárásra beutalttal együtt a fogvatartottak száma elérte a 19 824 főt, ennyi embert 1990 óta egyszer sem tartottak fogva Magyarországon.
Több tucat jogász bírálja a letartóztatások gyakorlatát
Több tucat neves jogász, köztük volt alkotmánybírók és miniszterek tízpontos nyilatkozatban bírálják a büntetőeljárások gyakorlatát. Szerintük a rendszerváltás óta kivívott jogállami garanciák veszélybe kerültek, különösen az ártatlanság vélelme, a tisztességes eljáráshoz való jog és a személyes szabadság védelme terén. Hangsúlyozzák, hogy a letartóztatás és a bilincshasználat kizárólag törvényes, szükséges és arányos esetekben alkalmazható, nem szolgálhatja a gyanúsítottak megalázását, megfélemlítését vagy megtörését. Nincsen elfogadható magyarázat a védőügyvéd megfigyelésére sem. Kiemelik, hogy a büntető igazságszolgáltatás célja nem lehet politikai érdekek érvényesítése, hanem kizárólag az objektív igazság feltárása és a védelem jogainak maradéktalan biztosítása.
Százból 97 elsőfokú döntést helybenhagynak
A Budai Központi Kerületi Bíróság közérdekű adatigénylésre adott tájékoztatása szerint a letartóztatás fenntartása vagy meghosszabbítása messze a leggyakoribb döntés, megszüntetésére csak rendkívül ritkán kerül sor. 2024-ben 2107, 2025-ben 2449 alkalommal tartották fenn vagy hosszabbították meg a letartóztatást, ami mintegy 16 százalékos növekedés. 2026 első hét hónapjában 1386 ilyen döntés született. A letartóztatás bűnügyi felügyelettel történő felváltására 2024-ben mindössze 4, 2025-ben 7, 2026 első hét hónapjában 6 alkalommal került sor. A letartóztatás minden további kényszerintézkedés nélküli megszüntetése még ritkább volt: 2024-ben 3, 2025-ben 14 esetben, 2026 vizsgált időszakában pedig egyetlen ilyen döntés sem született.
A másodfokú felülvizsgálatokban szintén az eredeti döntések helybenhagyása dominál: 2024-ben 1618, 2025-ben 1807, 2026 első hét hónapjában pedig 935 helybenhagyás történt, ami a másodfokú döntések 97 százaléka. Az elsőfokú döntéseket 2024-ben 40, 2025-ben 25, 2026 első hét hónapjában 16 alkalommal változtatták meg. 2024-ben és 2025-ben egyetlen elsőfokú határozatot sem helyeztek hatályon kívül, 2026 első hét hónapjában is mindössze egyet.
Az ügyészi fellebbezések többsége sikertelen
Azokban az ügyekben, amelyekben az elsőfokú bíróság a letartóztatást megszüntette és helyette bűnügyi felügyeletet rendelt el, az ügyészi fellebbezések száma 2024-ben 135, 2025-ben 94, 2026 első hét hónapjában 61 volt. Ezek nyomán 2024-ben 22, 2025-ben 7, 2026 első hét hónapjában 5 esetben változtatták meg a döntést a letartóztatás ismételt elrendelésére vagy fenntartására, így az ügyészi fellebbezések sikeressége ebben a kategóriában 2024-ben 16,3, 2025-ben 7,4, 2026 vizsgált időszakában 8,2 százalék volt. A fellebbezések többsége tehát nem vezetett a szigorúbb kényszerintézkedés visszaállításához.
Az adatok értelmezésének komoly korlátja, hogy a bíróság nem tudott kimutatást adni a letartóztatások időtartamáról, illetve a másodfokú megváltoztatások irányáról. A statisztika olyan rendszert mutat, amelyben a letartóztatás fenntartása és az elsőfokú döntések másodfokú megerősítése rendkívül gyakori, miközben a rendelkezésre álló adatok önmagukban nem elegendők annak megállapításához, hogy ez minden esetben indokolt volt-e.
