Anikó túlélte a rákot, most a legnyomasztóbb kérdésére nem válaszol az egészségbiztosító
Sárközi-Pecze Anikónál mellrákot diagnosztizáltak, majd kiderült, hogy BRCA1-génmutációt hordoz, amely jelentősen növeli az emlő- és petefészekrák kialakulásának kockázatát. A fiatal édesanyának február 24-én a Semmelweis Egyetemen mindkét mellét eltávolították: az egyiket a daganat miatt, a másikat megelőzésként.
A műtét után újabb akadály következett: a helyreállításhoz szükséges eszközök egy részét saját zsebből kellett megvásárolnia. Az expanderek – ideiglenes szövettágító eszközök, amelyek előkészítik a végleges implantátum helyét – közül az egyikért 320 ezer, a másikért kedvezményesen 100 ezer forintot fizetett. A daganatmentes oldal végleges implantátuma további 200 ezer forintba kerülhet, így a teljes kiadás elérheti a 620 ezer forintot.
„Ebből tápláltam a gyerekemet” – mondta Anikó arról, mit jelentett számára a melleinek elvesztése. A kemoterápia idején volt, hogy a kisfiát még fel tudta öltöztetni, de az ajtón túlra már nem maradt ereje kikísérni. A helyreállító műtétekkel kapcsolatban azt fogalmazta meg: nem kicsiből szeretne nagyot, hanem a semmiből legalább egy akkorát, mint volt.
A NEAK október 20-án küldött válaszában megerősítette, hogy korábban a daganatmentes emlő megelőző eltávolítása és rekonstrukciója nem volt közfinanszírozható. Október 1-jétől azonban változott az elszámolási rend: az egészségbiztosító immár elfogadja orvosszakmai indokként az igazolt, magas daganatkockázattal járó BRCA1- vagy BRCA2-géneltérést, ha a beteg egyik emlőjében rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak, és teljesülnek a további feltételek. Így az egészséges oldal megelőző eltávolítása és szükség esetén helyreállítása is elszámolható a társadalombiztosítás terhére.
A közlemény szerint azonban ennek feltétele, hogy a daganatos emlő eltávolítása 2026. október 1-jén vagy azt követően történjen. Anikó műtétje hét hónappal korábban volt, a közzétett szabályozás pedig nem tartalmaz külön rendelkezést a korábban megoperált, de még helyreállításra váró betegek számára.
A NEAK válaszának másik része a szövettágítókra vonatkozik: ezeket az eszközöket csak meghatározott intézmények számolhatják el tételesen, a jogosult kórházak köre külön eljárásban bővíthető. A Semmelweis Egyetem korábban közölte, hogy az érintett klinikán már elindították az ehhez szükséges engedélyeztetést, és tájékoztatásuk szerint évente 15–20 beteg érintett.
Az egészségbiztosító arra is felhívta a figyelmet, hogy a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatásokért főszabály szerint nem kérhető térítési díj, bár a jogszabály meghatározott kivételeket megenged, és a fizetős ellátások várható költségeiről előzetesen tájékoztatni kell a betegeket. Anikó beszámolója szerint csak hetekkel a műtét előtt értesült a többszázezres kiadásokról, míg a Semmelweis Egyetem azt közölte, hogy a betegeket már a műtéti tervezés kezdetén tájékoztatják.
A NEAK válaszából nem derült ki, hogy Anikó hátralévő implantátuma finanszírozható-e, illetve visszakaphatja-e a már kifizetett 420 ezer forintot. A lap további kérdésekkel fordult az egészségbiztosítóhoz arról is, milyen megoldás áll rendelkezésre a korábban megoperált betegeknek, és hol tart a Semmelweis Egyetem elszámolási jogosultságának bővítése; ezekre a cikk megjelenéséig nem érkezett válasz.
Anikó a sablonválaszokra csak legyint, azt mondja, az utóbbi időben már megszokta az ilyeneket, bőven volt benne része.
