Új ukrán taktika próbálja visszahozni a mozgó hadviselést a drónháborúba
Az ukrán hadsereg egyre szorosabban integrálja a páncélosokat, a légi és földi drónokat, az elektronikai hadviselést és a robotizált logisztikát. Az első tapasztalatok szerint a módszer helyi szinten működhet, kérdés azonban, hogy nagyobb léptékben is képes-e megtörni a drónok miatt kialakult állóháborút.
Egy ukrán M1 Abrams harckocsi és egy Bradley gyalogsági harcjármű robog egy felázott földúton egy oroszok által megszállva tartott fasor felé. Lőtávolba érnek, megszólalnak a fegyverek, a drónelhárító drótokból ki sem látszó Abrams több közvetlen csapást mér az ellenséges fedezékre, majd mindkét jármű működőképes állapotban tér vissza az ukrán vonalak mögé. 2026 őszére ez már szokatlan látvány, ha páncélozott járművek közvetlen irányzású tűzzel közelítik meg az ellenséget, ráadásul úgy, hogy sem az orosz tüzérség, sem a drónok nem avatkoznak bele érdemben az összecsapásba.
A manőver sikere mögött paradox módon éppen azok az eszközök állnak, amelyek az elmúlt években nagyrészt megbénították a klasszikus hadműveleteket. Az akció során felderítő drónok figyelték a terepet, Vampire nehézdrónok támogatták a műveletet, a kísérő FPV-k pedig a levegőből biztosították a páncélosokat. Amikor egy orosz FPV közelített az Abramshez, egy ukrán elfogó drón szemből rárepült, és még a levegőben megsemmisítette. Az október 11-i támadás felvételeit a 475. önálló rohamezred, ismertebb nevén a CODE 9.2 tette közzé.
A háború első éveiben mindkét fél kísérletezett nagyobb páncélos kötelékekkel, a sűrű drónfelderítés azonban fokozatosan megváltoztatta a hadszínteret. A harcjárművek mozgását több kilométeres mélységben UAV-k figyelhetik, az adatokat pedig a tüzérségnek, csapásmérő drónoknak vagy FPV-kezelőknek továbbíthatják. Az ukránok egyik válasza erre az volt, hogy két-három járműves csoportokra korlátozzák a gépesített támadásokat. Ezek még elegendő tűzerőt vihetnek előre, miközben fenntartható körülöttük a drónfedezet.
A 475. ezred kísérlete nem elszigetelt jelenség. Az ukrán 3. hadtest a májustól október közepéig végrehajtott Vivaldi hadművelete során az észak-donyecki Liman térségében légi drónokat, földi robotokat, elektronikai hadviselést, légvédelmet, páncélosokat és hagyományos gyalogságot vetett be egymással szoros együttműködésben. A földi robotok utánpótlást szállítottak, aknásított területeken mozogtak és más, korábban a katonákra háruló veszélyes feladatokat vettek át. A művelet során október közepéig 277 négyzetkilométert és 16 települést foglaltak vissza az ukránok.
A drónok az ellenséges élőerő elleni csapások akár 80 százalékában is szerepet játszanak, a felderítés körülbelül 70 százalékát végzik, a frontközeli logisztikának pedig akár 90 százalékát is átvehetik. Az ukrán hadsereg szerint az eszközök már a szárazföldi erők harcképességének alapvető részei. A CODE 9.2 október 26-án közölte, hogy egy hét alatt két súlyosan sebesült katonát evakuáltak StarGate nehézdrónnal; az egyik műveletben a gép csaknem harminc kilométert repült a sebesültért, majd hasonló távolságot tett meg vele visszafelé.
Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő október 26-i értékelése szerint az ukrán hadsereg 2026-ban jobban alkalmazkodott a háború változó követelményeihez, mint az előző évben. A Liman térségében elért eredmények, az orosz hátországot érő csapások és a front stabilizálása azt jelzik, hogy Kijev idén előnybe került az alkalmazkodási versenyben. Ez azonban nem jelenti a háború stratégiai megfordítását.
Az ukrán déli erők október végén arról számoltak be, hogy az orosz csapatok hónapok után ismét gépesített támadásokkal kísérleteznek, kihasználva a ködöt és a rossz látási viszonyokat, amelyek csökkentik a drónfelderítés hatékonyságát. Az orosz hadsereg is használ hasonló módszereket: drónokkal próbál mozgási folyosókat létrehozni a gyalogság számára, járműveit pedig kiegészítő védelemmel látja el. A következő lépés így egyfajta helyi légi fölényért folyó verseny lehet.
Technológiai korlátok is vannak: ukrán alakulatok arról számoltak be, hogy a Starlink sebességkorlátozásai 130–160 kilométer/óra fölött problémákat okozhatnak gyors drónok és elfogórendszerek kommunikációjában. Egy hálózatba kapcsolt rendszernél a kommunikáció zavara az egész működést veszélyeztetheti. Azt, hogy a módszer nagyobb kötelékekkel vagy erősebb orosz védelemmel szemben is működőképes-e, egyelőre nem tudni.
