Most múlik pontosan – megnéztük Az utolsó New York-i zsebtolvaj című filmet
Van egy idős zsebtolvaj, terepe New York. Próbál élni és túlélni, ám egy nap ellop egy pendrive-ot, ami mindent megváltoztat, legfőképp az életét. Krimi, nem durva, nem erőszakos. Arra is szakít időt, hogy elnézegessük a városi tájképeket, bevisz minket a metróba, kisboltokba, delikbe. Noah Segan filmje, Az utolsó New York-i zsebtolvaj már a mozikban.
Harry Lehmant John Turturro játssza. Régisulis zsebtolvaj, kis nagy ember, főként New York-i tömegközlekedési eszközökön tevékenykedik. Elegáns, régi kabátjának zsebeiben gyűlnek a gyanútlan utasoktól és járókelőktől eltulajdonított tárcák és kütyük, utóbbiakat elviszi régi zacis haverjához, Benhez, akit Steve Buscemi alakít. Ő maga nem használ kütyüket, cimborájánál is egy régi, lestrapált számítógép üzemel. Módszerei és szokásai régiek, egy eltűnőben lévő világ darabkái.
Felesége, Rosie (Karina Arroyave) beszéd- és mozgásképtelen, Harry ölben viszi fel, beszél hozzá, lemezt tesz fel, könyvet olvas neki, megeteti. A metrón kedélyesen elbeszélget a nyugdíjazás álló vezető nyomozóval, Allennel (Giancarlo Esposito), jócskán volt már dolguk egymással, még Harry fiatalkori körözési fotója is előkerül.
A lágyan hullámzó köztörvényes időbeosztást felkavarja valami: Harry kirabolja egy fiatal férfi, Dylan (Will Price) méregdrága régi sportkocsiját. Az eltulajdonított sporttáskából a sportcipő mellől előkerül egy pisztoly, ami a kukában landol, ám van ott még valami más is: egy titokzatos usb-eszköz. Harry a napi lopott adaggal együtt elviszi a zálogházba, ahol nem tudnak mit kezdeni vele, ezért továbbmegy Chinatownba, ahol elpasszolja a cuccot.
Nem tudja azonban, mibe ártotta magát. Dylan egy rettegett New York-i család ifjú sarja, aki haverjaival kamerafelvételekre kapcsolódva pillanatok alatt kideríti, ki rabolta ki. Azt is megtudják, hol akarta Harry először elpasszolni az usb-t. Feldúlják a boltot, és kipofozzák belőle Harry címét. Mire a zsebtolvaj hazaér, már várják: közlik vele, hogy a lehető legrosszabb családdal kezdett ki, de előtte még megmentheti imádott feleségét, ha visszaszerzi az értékes eszközt. Versenyfutás kezdődik az idővel.
Az utolsó New York-i zsebtolvaj Noah Segan második rendezése, az első a 2022-es Blood Relatives volt, amit Magyarországon nem mutattak be. A mozi szerelmeslevél a városhoz, a keserédesebbik fajtából. Címét egy emblematikus New York-i daltól, a Simon and Garfunkel The Only Living Boy in New York című klasszikusától kölcsönözte. A filmet két New York-tematikájú szám keretezi: az elején az LCD Soundsystem New York, I Love You but You’re Bringing Me Down című szerzeménye hallható, a végén pedig Cole Porter I Happen to Like New York című dala, Bobby Short előadásában.
A film arra is szakít időt, hogy a ráérősen csordogáló cselekmény közepette elnézegesse a városi tájképeket. Textúrája régies, a 35 milliméteres filmek hangulatát idézi, bár digitális eszközparkkal készült. Nem túl hosszú, mindössze nyolcvannyolc perc, ezzel is a régi mozikat idézi meg. Hiába krimi, nem durva és nem erőszakos, még a megvert zacitulajdonos sincs annyira elagyabugyálva, a mozi néhol elnéző mosollyal kezeli a bűnelkövetést, szinte mindenhová jut egy kis bénaság és humor.
Mind a nyolcvannyolc percet belengi valami keserédes melankólia, a szembenézés azzal, hogy épp a szemünk előtt múlik el valami. A kis nagy ember végül megdicsőül, a korszellem kicseleztetik, és ha már szerelmesfilm, nem végződhet másképp, mint New York látképével. 8/10
