Megérkezett a Viharhozó – folytatódik Elric sötét története
Magyar fordításban is olvasható Michael Moorcock Elric-sagájának második képregénykötete, a Viharhozó, amelyet a Multiverzum Kiadó jelentetett meg. A kötet Julien Blondel adaptációja nyomán viszi tovább az albínó máguscsászár történetét, és még mélyebbre vezet a dark fantasy egyik legsötétebb világába.
Az első rész, A rubin trónus egy hanyatló birodalom és titokzatos uralkodójának világát mutatta be, aki egyre kevésbé találja a helyét saját népe és ősei örökségének árnyékában. A folytatás ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző rész abbamaradt, és a cselekmény most válik igazán tragikussá, ahogy a főhős fokozatosan elveszíti az irányítást saját sorsa felett.
Egy antihős, aki szembeszáll a végzetével
Elric beteges, gyenge testalkatú albínó, akinek életét különféle főzetek és mágikus praktikák tartják fenn, ám egy tízezer éves civilizáció örököse és uralkodója. Melniboné azonban már csak árnyéka egykori önmagának: lakói továbbra is felsőbbrendűnek tartják magukat, kegyetlenségük és dekadenciájuk viszont a birodalom hanyatlását jelzi.
Elric különbözik népétől: kétségei vannak a birodalom hagyományaival, népe erkölcseivel és saját uralkodói szerepével kapcsolatban is. Tragédiájában ott rejlik az örök kérdés, hogy az ember képes-e maga alakítani a sorsát, vagy csupán báb a végzet hálójában. Hiába próbál szabadulni attól, ami meghatározza a létezését, képtelen megbékélni a végzetével: maga akarja irányítani a sorsát, súlyos döntéseket hoz, de végső soron ezekkel is a számára kijelölt utat követi.
Bosszúhadjárat és ősi hatalmak
Az első rész végén Elric unokatestvére, Yyrkoon elárulta őt, és magával hurcolta a szerelmét, Cymorilt. Az uralkodó ezért a Káosz egyik urához, Ariochhoz fordult segítségért. A Viharhozó története így egy rögeszmés bosszúhadjárattal és mentőakcióval veszi kezdetét: az albínócsászár és kísérete az ifjú királyságok területére indul, hogy felkutassa az árulót és kiszabadítsa szerelmét.
Útja során ősi hatalmakkal kerül kapcsolatba, köztük Straashával, az óceánok urával és Grome-mal, a föld elementáris királyával, végül Dhoz Kham elátkozott romjaihoz érkeznek, ahol a császárnak Yyrkoon mellett saját végzetével is szembe kell néznie. Az istenek segítsége ugyanis sohasem önzetlen, a hatalom pedig mindig áldozatot követel.
A kard, amelynek saját akarata van
A kötet címadója a fantasyirodalom egyik leghíresebb és legfélelmetesebb fegyvere. A Viharhozó fekete pengéjébe démoni erő zárult, amely táplálékul lelkeket követel: képes elszívni áldozatai életerejét, és annak egy részét átadni viselőjének. Elricnek mindez létfontosságú, hiszen betegsége miatt olyan erőhöz jut általa, amelyről korábban legfeljebb álmodhatott – ám a kard csillapíthatatlan éhsége átok a tulajdonosa számára.
A fegyver egyszerre jelent túlélést és pusztulást, hatalmat és kiszolgáltatottságot: viselője éppen attól válik függővé, ami látszólag megszabadítja gyengeségétől. A kard és viselőjének viszonya a szabad akarat, az eleve elrendelés és a felelősség kérdéseit veti fel, miközben a Káosz hatalmai, az ősi próféciák és a démoni fegyver mind olyan erőket képviselnek, amelyek mellett az egyéni akarat törékeny illúziónak tűnhet.
A sötétségnek is megvan a maga szépsége
Julien Blondel és Jean-Luc Cano forgatókönyvéhez Didier Poli, Robin Recht és Julien Telo rajzai társulnak. A képi világ monumentális, nyomasztó és kegyetlen: az ősi építmények, a természetfeletti lények, a démoni hatalmak és az összecsapások egy olyan univerzumot teremtenek, amelyben a szépség elválaszthatatlan a borzalomtól. Az eseményeket áthatja a baljós érzés, hogy minden szereplő egy nála sokkal nagyobb tragédia részese.
A sorozat az erőszak, a kegyetlenség és a szexualitás ábrázolása miatt kifejezetten felnőtt olvasóknak ajánlható, ezek az elemek azonban nem öncélúak, hozzátartoznak ahhoz a világhoz, amelyben Melniboné népe évezredeken át természetesnek tekintette mások szenvedését. A második kötetnek sikerül mindezt látványos, sodró lendületű történetbe foglalnia anélkül, hogy elveszítené Moorcock műveinek filozófiai mélységét – a Viharhozó méltó folytatása A rubin trónusnak.
