Rémisztő népmesét dolgoz fel ez az új sorozat, nem is akárhogy
Népmesei alapanyagokból már jó néhány fantasysorozat dolgozott. A Buffy, a vámpírok réme a Frankenstein mellett hozzányúlt Drakulához, A szépség és a szörnyeteghez és a Piroska és a farkashoz, a Grimm fivérek meséire alapozta az NBC a Grimm című szériát, a mára többnyire elfeledett Egyszer volt, hol nem volt pedig még agresszívebben keverte össze ezeket a sztorikat és karaktereket.
Az HBO Maxra október 23-án érkezett Jaga: A sötét erdő titka több szempontból is kilóg a fenti sorozatok közül, már azzal is, hogy az orosz folklór, de többnyire a szláv népmesékben megforduló Baba Jaga történetét dolgozza fel, aki többnyire gyermekevő boszorkányként jelenik meg, az erdőben élő csúfságként, aki velejéig romlott és gonosz.
A Jaga, melyet a showrunner, Kat Sandler a saját maga által jegyzett, 2019-es színdarabjára építve készített el, újfent egy eltűnt fiatal körül forog. Napjainkban járunk, amikor is a huszonéves, gazdag és sokat tivornyázó egyetemi diáknak, Henrynek nyoma vész. A család barátját, a magánnyomozóként dolgozó Charlie Rappet is felkérik, hogy a helyi erőket képviselő Carson nyomozó mellett segítsen a nyomára bukkanni az aranyifjúnak.
Furcsaságokból bőséggel akad a Twin Peaksre nyomokban emlékeztető szériában, például az, hogy Henry szobatársa, Logan pont ugyanúgy néz ki, mint a szőrén-szálán eltűnt fickó. A nagyon kiéhezettnek és veszélyesnek tűnő egyetemi professzor, Dr. Katherine Hargrove sem éppen nyugtatja meg a detektíveket.
Egy rejtélyes sorozatnál eléggé kirúgja a műélvező lába alól a talajt, ha éppen a misztikum annyira bugyuta és kiszámítható, mint a Jaga esetében. Az eltűnt fiú után keresgélő nyomozók és az egyetemi tanárnő között egy hosszú, egyenes vonalat húztak az írók, és már a pilot alapján üvölt, hogy itt a Mátrix egykori női főszereplője lesz a hunyó, és a klasszikus vasorrú banyás mese kap egy modern feminista körítést.
Carrie-Anne Mosst érdekes modern boszorkányként látni, és ő az egyetlen a szereplőgárdából, aki a színészkedésre halványan emlékeztető mutatvánnyal próbálkozik a Jagában, de szörnyű belegondolni, hogy mindenki Trinityje ennyire rosszul választ szerepeket. Múltkor a The Acolyte című Star Wars-történettel nyúlt mellé, de azóta a netflixes FUBAR-ban sem rengette meg sokak világát, holott 8 részében is feltűnt az akciószériának.
A Jaga legfeljebb az Odaát színvonalát üti meg, de a nyomozás annyira ostoba és egyszerű, hogy ez a sorozat legfeljebb azokat köti le, akik életükben először látnak hasonló zsánerben mozgó produkciót. A főszereplő, Rapp magánnyomozót játszó Noah Reid ugyancsak felejthető, semmi kémia nincsen közötte és Clark Backo Carsonja között, a sokkolónak szánt fordulatok is halott csirkeként vergődnek az aszfalton, nem beszélve a szexuálisan túlfűtött egyetemi bulikról. Utóbbiak olyanok, mintha a készítő soha nem járt volna felsőoktatási intézmény közelében, csak valami spicy-könyvben olvasott volna róluk.
Ha valakinek az agykikapcsolás az egyedüli célja, meg hogy a háttérben menjen valami, arra jó a Jaga, és a modern átirat-jellegével, valamint a szláv kapcsolódásával mérsékelt szórakozást nyújthat. Minden másra ott vannak a nagy elődök, amelyeknek a nyomába sem ér ez a próbálkozás.
A Jaga első két része már nézhető az HBO Maxon.
