Az óceán alatt építi szuperfegyverét a Meta
A modern digitális társadalom működése szinte teljes egészében a tengerfenéken nyugvó, hajszálvékony üvegszálakon múlik. A Meta által bejelentett Petal nevű transzatlanti kábelrendszer 2029-től új korszakot nyit a globális távközlésben: a többmagos optikai technológiának köszönhetően másodpercenként 125 terabájtnyi adatot lesz képes átmozgatni az Egyesült Államok és Európa között.
A Nemzetközi Távközlési Egyesület adatai szerint a világ teljes nemzetközi internetes adatforgalmának megközelítőleg 99 százalékát a tengerfenéken futó optikai kábelek szállítják. A tervek szerint 2029-ben üzembe álló, mintegy 7000 kilométer hosszú vezeték közvetlen összeköttetést teremt az Egyesült Államok és Franciaország között, és a világon elsőként lesz képes elérni az 1 petabit/másodperces transzóceáni sávszélességet.
A Petal másodpercenként mintegy 125 terabájtnyi adatmozgatásra lesz képes, ami másodpercenként 25 ezer darab, egyenként öt gigabyte-os, nagy felbontású film átvitelének felel meg. A kábel kapacitása elméletileg elegendő lenne ahhoz, hogy a Föld teljes lakosságának háromnegyede egyetlen közös pillanatban, akadásmentesen streameljen zenét az internetről.
A Petal lesz a világ első olyan kereskedelmi célú mélytengeri rendszere, amely úgynevezett többmagos optikai szálakat alkalmaz óceáni távolságon. A hagyományos optikai kábelekben futó üvegszálak belsejében egyetlen központi mag található, amelyben a fényjelek haladnak. A Petal esetében alkalmazott speciális szálak mindegyike két különálló magot rejt: a két magban a fényimpulzusok egymással ellentétes irányban mozognak, így egyetlen fizikai szál akkora adatátviteli kapacitást nyújt, mint amennyihez a hagyományos infrastruktúrákban egy teljes szálpárra lenne szükség.
Az egyes szálak mindössze 125 mikrométer átmérőjűek, vagyis nem vastagabbak egyetlen emberi hajszálnál. A kábel belsejében összesen 24 pár ilyen kettős magvú szál fut majd, ami 96 egyedi optikai magot jelent, és ez a sűrítés akkora kapacitást biztosít, mint 48 hagyományos, egymagvú szálpár beépítése.
A megvalósításhoz a Meta a tokiói székhelyű NEC Corporationnal kötött szövetséget: a kábelrendszer tervezési és fektetési munkálataiért ez a vállalat felel, míg a kettős magvú szálakat a Sumitomo Electric gyártja. A szálakban futó infravörös lézerimpulzusok az óceánt átszelő távolság során folyamatosan csillapodnak és szóródnak, ezért a kábel teljes hosszában, szabályos távolságonként optikai jelerősítőket, úgynevezett repeatereket helyeznek el. Egy 7000 kilométeres összeköttetés működéséhez hozzávetőlegesen száz ilyen, mélytengeri nyomásálló kapszulába zárt egységre van szükség.
A kétmagos szálban futó, ellenirányú fényjelek külön-külön erősítését „fan-in/fan-out” optikai interfészekkel oldják meg: amikor a szál belép a repeater kapszulájába, az interfész a két mag jelét fizikailag szétválasztja két önálló, hagyományos egymagos szálra, majd az erősítés után a rendszer ismét összefésüli a kétmagos szálba. Ez lehetővé teszi a kétszeres kapacitást anélkül, hogy a rendszer energiafogyasztása aránytalanul megugrana.
A Petal nem az első ilyen beruházása a Metának, ám léptékét tekintve új kategóriát képvisel. 2018-ban adták át a Marea kábelt, amelyet 2023-ban az Amitie, 2025-ben pedig az Anjana követett; míg a Marea 192 Tbps elméleti sávszélességgel nyitott, a Petal ennek több mint ötszörösét biztosítja majd. A nagyobb teljesítményre elsősorban azért van szükség, mert a globális adatközpontok között szinkronizált mesterségesintelligencia-modellek betanítása, a határokon átnyúló gépi tanulási folyamatok és a valós idejű többmodális lekérdezések olyan mértékű, stabil és alacsony késleltetésű sávszélességet követelnek meg, amely a korábbi infrastruktúrákat rövid időn belül térdre kényszerítené.
