Nyolcszáz éve hunyt el Assisi Szent Ferenc – kvízzel emlékezünk a rendalapítóra
1226. október 3-án, pontosan nyolcszáz évvel ezelőtt hunyt el Assisi Szent Ferenc, a ferences rend alapítója. A jeles évfordulón kvízzel idézzük fel életét és munkásságát, hogy olvasóink felmérhessék, mennyire ismerik a szent történetét.
Assisi Szent Ferenc már életében legendává vált. Az 1180-as évek elején született Assisiben; pontos születési dátuma nem ismert, a források az 1181-es, illetve 1182-es évet szokták megadni. Posztókereskedő édesapja, Pietro Bernardone az észak-itáliai város leggazdagabb embere volt, aki Franciaország iránti szeretetéből becézte kisfiát Francescónak, vagyis kis franciának.
A húszéves Ferenc egy hadjárat során megsebesült, és foglyul ejtették. Szabadulása után visszatért szülővárosába, és fokozatosan felhagyott a nagyvilági élettel. Megtérése meghatározó mozzanata volt találkozása egy leprással, valamint a San Damiano-templomban átélt misztikus élménye, amikor Krisztus háromszor így szólt hozzá a keresztről: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!”
Megtérése után eleinte bolondnak nézték, de elhivatott vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt. Apja elkeseredésében följelentést tett „megtévedt” fia ellen, hogy visszaperelje tőle a pénzét. A nyilvános tárgyalás meghökkentő módon zárult: Ferenc ruha nélkül állt ott, mert a püspök lába elé letette atyjától kapott ruháját és erszényét, majd így kiáltott: „Halljátok mindnyájan! Örömmel adom vissza atyámnak azt, ami az övé, nemcsak a pénzét, hanem a ruhákat is.” A püspök a palástjával takarta be Ferencet, aki ekkor elhagyta a világot, hogy egyedül Istennek szolgáljon. Ez eleinte abból állt, hogy helyreállította a környék romos állapotban lévő templomait és kápolnáit. Felcsapott vásári énekesnek, s amikor az emberek köréje gyűltek, építőkövet koldult tőlük.
1208-ig remeteként élt, majd egyre többen csatlakoztak hozzá. Ő azonban nem mert a saját elgondolása szerint életszabályt adni társainak, ezért valamennyien a Szent Miklós-templomba mentek, ahol az oltáron ki volt téve az evangéliumoskönyv. Ferenc találomra felütötte a könyvet, és erre a helyre talált: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” Ekkor felkiáltott: „Testvérek! Ez a mi életünk! Ez a mi regulánk! Menjetek hát, és tegyétek meg, amit hallottatok!” Mindez 1209. április 15-én történt – ez a nap a ferences rend születésnapja.
Néhány év alatt a testvérek száma elérte az ötezret. Ferenc Rómába ment, és III. Ince pápa jóváhagyását kérte életformájukra. A pápa érezte, hogy Ferencet Isten világosította meg és indította el útján. A legenda szerint III. Ince pápa álmot látott: látta, hogy a lateráni bazilika összedőlni készül, de egy jelentéktelen kis szerzetes a templom mellé áll, s miközben ő maga egyre nagyobb lesz, a vállával megtámasztja az épületet. Néhány nappal később megjelent Ferenc társaival a pápa előtt. Ekkor hangzott el a felismerés: „Valóban ez az a szerzetes, aki Isten egyházát megtámasztotta, és megmentette a pusztulástól!”
Ferenc és szerzetestestvérei az Angyalos Boldogasszony-kápolnában, vagyis a Porciunkulában telepedtek le. A kápolna körül gallyakból építették kunyhóikat a testvérek. Ferenc a szegénységet „Krisztus menyasszonyaként” tekintette.
A rend tagjainak száma tovább növekedett. Mikor Assisi egyik nemesi családjának fiatal leánya, Klára is Ferenc követői közé állt, megszületett a ferences közösség női ága, a klarisszák rendje. Ferenc tekintélyét mindenki elismerte, ezért békét tudott közvetíteni a sokféle háborútól gyötört világban. 1210-ben Assisiben az addig viszálykodó ellenfelek, Guido püspök és a város vezetői az ő hatására „örök békeszerződést” kötöttek egymással, Arezzóban pedig megakadályozta a polgárháborút. A keresztes hadjáratoknak is véget akart vetni, és az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval kívánta megtéríteni. Két sikertelen út után 1219-ben sikerült eljutnia a szaracénok közé. A szultán megcsodálta ezt a rendkívüli embert, meghallgatta prédikációját, de a megtérésre nem volt hajlandó. 1220-ban a Szentföldre is ellátogatott.
Ferenc 1224. szeptember 14-én a toscanai La Verna hegyén hosszas imádság és böjt után megkapta Krisztus kínszenvedésének sebhelyeit, a stigmákat. Halála előtt megáldotta testvéreit, felolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Ezután megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék a puszta földre – azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. 1226. október 3-án a Porciunkulában hunyt el.
A cikkhez kapcsolódó kvíz segítségével olvasóink tesztelhetik, mennyit tudnak a nyolcszáz évvel ezelőtt elhunyt szentről.
