Szolidaritási hozzájárulás: Budaörs 6,1 milliárd forintos csatát nyert az Alkotmánybíróságon
Az Alkotmánybíróság hétfőn kihirdetett döntése szerint alkotmányellenes az a szabályozás, amely a szolidaritási hozzájárulás kapcsán nem biztosít bírói utat az érintett önkormányzatok számára a fizetési kötelezettségük megállapításának vagy összegszerűségének vitatására. A testület ezért december 31-i hatállyal megsemmisítette a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
Az indítványozó Budaörs abban is sikert ért el, hogy az alkotmánybírák megsemmisítették a miniszteri rendelet mellékletének az önkormányzatot érintő sorát, amely előírta, hogy a város 2025-ben 6,1 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást köteles fizetni.
Budaörs önkormányzata tavaly áprilisban alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Kérték a 2025-ös központi költségvetésről szóló törvény azon rendelkezésének, valamint az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás összegéről szóló miniszteri rendelet 1. számú melléklete 481. pontjának Alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
A 2017-ben bevezetett szolidaritási hozzájárulás mértékét a kormány a település adóerő-képessége és lakosságszáma alapján állapítja meg. A kormány tavaly decemberben döntött arról, hogy 2026-ban az ország 870 tehetősebb települése fizet be hozzájárulást a központi költségvetésbe, amiből a kevésbé tehetős önkormányzatokat kompenzálják. Idén Budapest fizeti a legtöbbet, 97,7 milliárd forintot, őt Győr követi 13,1 milliárddal, majd Debrecen 12 milliárddal. A negyedik helyen Székesfehérvár áll 9,5 milliárddal, az ötödiken Kecskemét 7,6 milliárddal, a hatodikon pedig Budaörs 6,5 milliárddal. A Pest megyei település ezzel megelőz több nagyvárost, köztük Miskolcot, Szegedet, Nyíregyházát és Pécset.
A budaörsi önkormányzat tavaly 6,1 milliárd forintot, idén pedig már 400 millió forinttal többet fizet be szolidaritási hozzájárulásként az államkasszába. Wittinghoff Tamás polgármester törvénytelennek nevezte, hogy a szolidaritási hozzájárulás néven kivetett fizetési kötelezettség meghaladja a kötelező feladatokra adott állami normatíva összegét, így az önkormányzat saját bevételeiből von el a kormány. Mint megjegyezte, a város 24 milliárd forintos költségvetésének negyedét vonják el ezen a jogcímen.
Az Alkotmánybíróság döntésében kimondta, hogy a támadott szabályozási megoldással a jogalkotó megszüntette a szolidaritási hozzájárulás megállapítására és levonására irányuló eljárás egyedi ügy és egyedi ügyintézés jellegét, így nemcsak egy konkrét törvény hatálya alól vonta ki a szabályozást, hanem az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének hatálya alól is. Megfelelő eljárási törvényi háttér nélkül az egyedi ügy intézésével szemben támasztott alaptörvényi követelmények nem érvényesülhetnek.
A szolidaritási hozzájárulás megállapításának szabályozása azt eredményezi, hogy az érintett önkormányzatoknak nem áll bírói út a rendelkezésükre, hogy fizetési kötelezettségük megállapítását, összegszerűségét vitassák. Ez pedig együttesen megvalósítja az Alaptörvény XXIV. cikke, a XXVIII. cikk (1) bekezdése és (7) bekezdése sérelmét.
Mindezekre tekintettel az alkotmánybírák 2026. december 31-i hatállyal megsemmisítették a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló törvény 2. melléklet II. fejezete 1. pont 1.5 alpontjának egyes szövegrészét, valamint a törvény 78. § (4) bekezdését. A testület ezenkívül Alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a települési önkormányzatok által 2025-ben teljesítendő szolidaritási hozzájárulás összegéről szóló miniszteri rendelet 1. mellékletének az indítványozó önkormányzatot érintő 481. sorát is.
Az Alkotmánybíróság a jövőre nézve hangsúlyozta, hogy a szolidaritási hozzájárulás esetében egy különösen összetett költségvetési és elszámolási konstrukcióról van szó, amely jelentős összegek átcsoportosításával jár. A jövőre nézve történő megsemmisítéssel lehetővé válik, hogy a jogalkotó az elszámolási viszonyokat komplexen újra rendezze. A testület szerint a nemzetközi szabályozási mintákból számos megoldási alternatíva kínálkozik arra, ha a jogalkotó ilyen típusú fizetési kötelezettséget kíván bevezetni. Annak megítélése, hogy a szolidaritás érvényesülését az önkormányzatok között mely megoldás szolgálja a legjobban, a jogalkotó mérlegelésébe tartozó kérdés; a szabályozás kidolgozása során az Alaptörvényből és a nemzetközi kötelezettségekből fakadó elvárásoknak megfelelő szabályozási konstrukciót kell kialakítani. Amennyiben a jogalkotó a jelenlegi vagy ahhoz hasonló rendszer fenntartása mellett dönt, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelmények érvényesülését biztosítani kell.
