Brutális számok a gyermekvédelmi jelentésben
Az állami gondoskodásban élő gyerekek száma jelenleg mintegy 23 ezer – derül ki a Szociális és Családügyi Minisztérium 220 oldalas jelentéséből. Magyarországon több mint 1,6 millió gyerek él, közülük 130 ezret tartanak nyilván veszélyeztetettként, ami a gyerekek közel 8 százaléka. A veszélyeztetettség hátterében bántalmazás, elhanyagolás, nevelési problémák és a szegénység állhat.
Növekvő kiemelések, zsúfolt rendszer
2010 és 2025 között 17 százalékkal nőtt a családból kiemelt gyerekek száma. Míg 2010-ben tízezer kiskorúból 99, addig 2024-ben már 127 nem élt a vér szerinti családjával. Az Európai Unióban átlagosan a gyerekek mintegy 1 százaléka él állami gondoskodásban – Svédországban 0,66, Ausztriában 0,8 százalék –, Magyarországon viszont ez az arány 1,4 százalék. A szakellátásban élő kiskorúak számának 2023-tól látható csökkenése nem valódi javulás, hanem a rendszer telítettségének jele: szakemberhiány miatt lakásotthonok zártak be, csoportok szűntek meg, és csökkent a nevelőszülői kapacitás is.
Évi nyolcmillió forint gyermekenként
Egyetlen gyermek családból való kiemelése és elhelyezése évente mintegy 8 millió forintjába kerül az államnak. A szakellátásban élők aránya 1998 és 2025 között ezer azonos korú gyermekre vetítve 9-ről közel 13-ra nőtt, ami csaknem 41 százalékos emelkedés. A rendszerbe kerülő gyerekek negyede 0–12 hónapos korában kerül be. Az adatok szerint 1300–1500 gyerek vár arra, hogy kiemeljék a számára veszélyes környezetből, és havonta további 1300–1500-en várnak gondozásihely-váltásra. Összesen 2500–2700 kiskorú él nem a számára megfelelő helyen. Egy csecsemő átlagosan 105 napot vár gondozási helyre – főként kórházakban –, egy 14–17 éves kamasz pedig átlagosan 358 napot.
Csökkenő örökbefogadási kedv
2022 és 2025 között a lehetséges örökbefogadók száma 3000-ről 1500 alá feleződött, miközben az örökbe fogadható gyermekek száma 2400 fölé nőtt. Míg 2020-ban egy gyermekre még 1,75 alkalmas örökbefogadó jutott, 2025-re az arány megfordult: egy alkalmas örökbefogadóra már 1,63 örökbe fogadható gyermek jut. A változás összefügg a 2020–2021-es szigorítással, amely miniszteri engedélyhez kötötte az egyedülállók örökbefogadását; a jelentést bemutató sajtótájékoztatón jelezték, hogy ebben változás várható.
Területi egyenlőtlenségek
A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya Borsod-Abaúj-Zemplénben ezer gyerekből 217,9, Szabolcs-Szatmár-Beregben 201,3, Nógrádban 160,8, míg Budapesten csupán 6,2, Győr-Moson-Sopronban 6,3. A szakellátásban élők száma Borsodban ezer kiskorúra 26,2, Szabolcsban 24,5, Hevesben 21,9, Győr-Moson-Sopronban mindössze 4,2. A védelembe vett gyermekek aránya Szabolcsban 32,7, Borsodban 31,7, Vasban 9,8 ezrelék. A veszélyeztetettek listáját Borsod (69,3), Nógrád (65,7) és Szabolcs (63,4) vezeti, Győr-Moson-Sopronban ez a szám 16,8.
Szakemberhiány és ördögi kör
A gyermekvédelmi rendszerben az átlagos létszámhiány mintegy 20 százalékos, egyes régiókban, nevelőotthonokban és szakterületeken a fluktuáció és a betöltetlen pozíciók aránya eléri a 60–65 százalékot. A szakemberhiány okai közé tartozik az alulfinanszírozottság, az alacsony bérek, a túlterheltség, a kiégés, a rossz infrastruktúra és a társadalmi megbecsültség hiánya. A folyamatos forráshiány miatt a megelőzésre és a családmegtartásra nem maradt kapacitás, így a korai beavatkozás elmaradása miatt a kiemelések száma nem csökkent. A rendszerben felnövő gyerekek utódai sok esetben maguk is az ellátórendszerbe kerülnek. A diagnózis szerint a gyermekvédelem 2026-ra a strukturális összeomlás határára sodródott; a teljes leállást jelenleg a pályán maradt dolgozók hivatástudata akadályozza meg.
