Gyurcsány Ferenc szabadversben fogalmazta meg a mindenség lényegét
Arra a kérdésre, hogy mi a mindenség, egykor egy szuperszámítógépnek hét és fél millió évébe telt válaszolni. Gyurcsány Ferencnek elég volt hét sor, egy pad és egy közösségi oldali bejegyzés.
„A mindenséget ígérte” – kezdi legújabb bejegyzését Gyurcsány Ferenc, amelyben a lírai én nagyívű fogadalmait boncolgatja. „Ő hitt magában, ők hittek neki. Mindketten tévedtek” – folytatja a politikusból lett költő, egyből kihúzva a talajt a túl sokat ígérők alól.
A bejegyzés arra is választ ad, mi is ez a titokzatos és megfoghatatlan létezés. A mindenség, ha van, belül van. Nem lehet adni. Nincs, ki adja. Fel kell fedezni – írja körül a volt miniszterelnök.
„A vágyók keserű ébredése új ígéretet szül” – teszi hozzá, egyszerre utalva a legszemélyesebb vágyódásokra és fogalmazva meg társadalomkritikát.
Az egykori miniszterelnök a sorok mellé egy olyan fényképet is csatolt, amelyen egy padon ülve réved a távolba. A pad, mint költői kép, régóta a magyar irodalom szerves része – elég csak Tóth Árpád Egy pad elégiája című művére gondolni. Gyurcsány Ferencnél a pad azonban nem a költő megtestesítője, hanem a külső szemlélő pozíciója, ahonnan rezignáltan figyelheti a világ folyását.
Amikor azonban már épp eggyé kezdenénk válni a természettel, és felfedezni magunkban a mindenséget, a szerző hirtelen visszaránt a rideg valóságba. Hajnal csendet egy kutya ugatása harapja ketté – zárja posztját az exkormányfő, bemutatva, hogy zajos világunkban nincs idő a belső mindenséget keresni, csak a nyers pillanat uralása számít.
