„A legnagyobb hiba, amit egy szülő elkövethet, hogy azt hiszi, ő tökéletes”
Cédric Kahn francia rendező új filmje, a 15/18 – A Place to Heal versenyben szerepel a Velencei Filmfesztiválon, ahol az Arany Oroszlánért indul. Az alkotás egy ifjúságpszichiátriai osztály mindennapjait követi nyomon, és többek között arra keresi a választ, hogy létezik-e egyáltalán a szó klasszikus értelmében vett őrület, vagy mindannyian végtelenül törékenyek vagyunk.
A rendező elmondta, hogy filmjében rámutatott a családok és a szülők felelősségére, ami miatt a pszichiáterek szigorúan bírálták. Úgy vélték, nem szabad így beszélni a nehéz helyzetben lévő családokról, és túl szigorúnak tartották a szülőkkel szemben. Kahn szerint ugyanakkor a családi környezet nagyon mérgező is lehet, és ennek szerepe óriási.
A film megírásához hónapokig figyelte egy ifjúságpszichiátriai osztály hétköznapjait. Úgy látja, a szakemberek teljesen más hangsúlyokkal veszik figyelembe a család szerepét. Arról is beszélt, hogy nem akart túl sötét és túl sok mindent bemutató filmet készíteni, ezért számos súlyos betegség és probléma ábrázolását szándékosan kihagyta.
Elmondta, hogy régóta szeretett volna filmet készíteni a pszichiátriáról, de elképzelései idővel változtak. Eleinte egy pszichiáter lett volna a főhős, majd az ötvenes évekre akart koncentrálni, amikor a pszichiátria átalakult. Később a felnőttek helyett a tinédzserek felé fordult, és ekkor indult be igazán a projekt. Bár tartott egy ennyire sötét témától, más filmjeihez hasonlóan ebben is kereste a reményteli állapotokat, mert szerinte a mozi küldetése, hogy a legsötétebb tragédia árnyékában is megmutassa a fényt.
Arra a kérdésre, mi a legnagyobb hiba, amit egy szülő elkövethet gyermeke nevelése során, azt válaszolta: az, ha azt gondolja, ő tökéletes. Hozzátette, hogy szereti a zajt és a káoszt a forgatásain, és úgy véli, a felnőtt színészek és a stáb általában túl fegyelmezetten dolgozik, ezért is volt érdekes pályakezdő fiatalokkal együttműködni. Tapasztalatai szerint tinédzserekkel sokkal egyszerűbb együtt dolgozni.
A rendező fontosnak tartja, hogy a filmbeli pszichiáter főorvos nem tartja őrültnek a kezelése alatt álló fiatalokat. A casting során olyan ifjú színészeket választott, akik maguk is hasonló nehézségeken mentek keresztül. A szerelmi szálat azért tartja kiemelten fontosnak, mert úgy véli, a nehézségekkel küzdők számára a szerelem gyújtópont lehet, ami a filmben jó és rossz irányba egyaránt viszi a cselekményt. Mint mondta, bárkivel megtörténhet, amit a filmben látunk, a törékeny emberek számára pedig a szerelem valódi robbanást jelent. A forgatáson intimitás coach segített vigyázni a színészekre.
Kahn elárulta, hogy mostantól minden filmjében láthatjuk majd színészként is. A forgatási szemléletéről szólva kijelentette: ha a rendező megszállottan irányít és kontrollmániás, akkor minden leáll. A rendezőnek el kell fogadnia, ha valami meghaladja őt, így lehet életet teremteni a vásznon. A filmkészítés szerinte kollektív folyamat, és egy ponton el kell veszíteni a kontrollt, mert akkor kezdődnek az igazán izgalmas dolgok.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a 15/18 – A Place to Heal című filmnek nem lesz folytatása, annak ellenére, hogy a téma szinte kimeríthetetlen. Alkotását inkább időtlenné próbálta tenni, mintsem leszűkíteni a kor nagy problémáira, például a digitális világ kihívásaira. Hozzátette, hogy ő maga nem használja a közösségi médiát, de 20 éves fia jóformán fel sem néz a telefonjából. Örül annak, hogy Franciaországban egy új szabályozás segítségével próbálják kontrollálni a közösségi média használatát.
A rendező arról is beszélt, hogy hazája szakemberhiánnyal küzd. A pszichiáterekkel folytatott beszélgetések alapján számára nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatal lányok problémái – önsértés, étkezési zavarok, öngyilkossági kísérletek, depresszió – mögött nagyon sok esetben, de nem mindig szexuális abúzus áll.
Arra a kérdésre, mennyire érzi otthonosan magát szerzői filmesként a streaming szolgáltatók korában, azt felelte: ragaszkodik a mozi hagyományos modelljéhez. Kézműves embernek tartja magát, aki számára a streaming platformok olyanok, mint a közösségi média. Az olyan mozit szereti, amely előre visz és jelentése van, és amely nem túl kereskedelmi. A hagyományos filmezésben hisz, ebben nőtt fel, és a hagyományos mozival együtt fog meghalni.
