Kiállítás őrzi a Puma vadászrepülő osztály emlékét Balatonalmádiban
Balatonalmádiban kiállítás idézi fel az 1944 nyarán a városban élt Puma vadászrepülő osztály történetét. A Pumák nyara, avagy az amerikai szezon című tárlat 2026. szeptember végéig látogatható a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár földszinti kiállítóterében.
A szervező, Papp Attila régész szerint a települést megfosztották attól, hogy büszkén tekinthessen múltjának arra a szeletére, amikor a kor első számú vadászpilótái nap mint nap a városból indultak bevetésre. A szocializmusban nemcsak az emléküket akarták eltörölni, hanem súlyos megtorlás áldozatai is lettek: volt, akit ki is végeztek.
A Puma vadászrepülő osztály – később ezred – a második világháború egyik kiemelkedően sikeres repülőalakulata volt. Heppes Aladár vezetésével jött létre, amikor Magyarország égboltja fronttá vált, és megindultak az amerikai és angol bombatámadások. A pilóták 1944. május 1-től 1945. május 5-ig harcoltak, századjelvényük, az üvöltő vörös pumafej miatt mindenhol Pumásokként ismerték őket.
1944 nyarán az osztály tagjai Balatonalmádiban éltek, mert Veszprémben nem volt elég szálláshely, a repülőtéren pedig veszélyes lett volna lakniuk. A város éttermeiben, kávézóiban töltötték szabad idejüket, de naponta jártak Veszprémbe, készültségben voltak, és riasztás esetén azonnal indultak.
A Pannónia Étterem falai között féktelen bulik zajlottak, szólt a jazz, ami Magyarországon be volt tiltva. A Pannóniában, ahol a Puma vadászrepülő osztálynak törzsasztala volt, senki nem mert szólni, mivel egyedül ezek a pilóták álltak éles harcban az amerikai kötelékekkel. Itt játszott az összes akkori sztárzenekar, Glenn Miller és Cole Porter dalai szóltak, a kor népszerű színészei, énekesei, táncosnői leköltöztek Almádiba.
A háború után a pilóták a pockingi katonai gyűjtőtáborba kerültek. Az itthon maradottak közül többen részt vettek az új légierő felépítésében, majd a rendszer kiépülésével koncepciós perbe fogták őket: többükre sok év raboskodás várt, válogatott kínzásokkal. Tóth Lajos hadnagyot, aki öt légigyőzelem után számított ászpilótának, elrettentésül ki is végezték. A nyugatra menekültek szétszéledtek a világban, sokan az Egyesült Államokban telepedtek le.
Itthon csak a rendszerváltás után indulhatott el az emlékezés folyamata. Elsőként a kecskeméti vadászrepülők határozták el, hogy felveszik elődeik híres Puma nevét és felélesztik az emléküket. Ma már Kecskeméten a Gripenek is viselik az üvöltő pumafejet, tisztelegve hős elődeik előtt.
A kiállítás anyagából az is kiderül, hogy az amerikai légerő sosem bombázott civil célpontokat, a terrorbombázás fogalmát a korabeli propaganda használta. A tárlaton szó esik az amerikai kötelékben harcoló emigráns magyar pilótákról is, akik sokszor nem is tudták, hova vezénylik őket.
A Magyarország területén található repülőgépek és roncsok nagy részét a lakosság széthordta, a legtöbbre beolvasztás várt. Ennek máig látható példája a zalaszegvári templomtorony, ahol az ott lezuhant B–24-es lemezeivel pótolták a sérült cserepeket, a gömb helyére pedig egy sárga oxigéntartályt applikáltak fel.
A kiállítás nyomán felmerült egy állandó tárlat létrehozása is, ehhez már érkeztek felajánlások. Papp Attila tervei között szerepel a Csatlakozás elnevezésű pálinka feltámasztása is, amelynek történetét Irányi Pál főhadnagy visszaemlékezéseiből ismerjük.
