A földeken már tombol a válság, hamarosan a boltokban is megérezhetjük
Aszály, zuhanó felvásárlási árak, drága termelés, állatbetegségek és egyre súlyosabb finanszírozási gondok szorítják a magyar mezőgazdaságot. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége szerint a termelők jelentős része mára felélte tartalékait, ezért már nem egy-egy agrárágazat átmeneti nehézségéről, hanem az élelmiszer-önrendelkezést és több mint százezer munkahelyet veszélyeztető válságról van szó.
A MOSZ helyzetértékelése szerint ilyen sok válságtényező korábban még nem nehezedett egy időben az ágazatra. A következmények összeadódnak: csökkennek a hozamok és a felvásárlási árak, a termelési költségek viszont magasak maradnak, a gazdaságok pénzügyi mozgástere pedig folyamatosan szűkül.
A szántóföldi növénytermesztésben különösen éles a fordulat. A 2010-es évek közepétől a kedvező terményárak és a növekvő termésátlagok több jövedelmező évet hoztak, ami elfedte az ágazat versenyképességi problémáit. A törés 2022-ben következett be a rendkívüli aszállyal, amely azóta visszatérő problémává vált. Jelenleg a talaj felső egyméteres rétegének vízhiánya az ország egész területén eléri a 150 millimétert, a Dél-Alföldön a 200 millimétert is meghaladja. A búza termésmennyisége a tíz évvel korábbi átlaghoz képest mintegy 20 százalékkal, a kukoricáé 80 százalékkal esett vissza, a napraforgó hozamai szintén jelentősen romlottak.
„A gazdálkodók bevételét tehát egyre kisebb termés határozza meg, miközben a ráfordítások ára drasztikusan megemelkedett, a terményekért pedig sok esetben csak a hat-hét évvel korábbi szintnek megfelelő árat kapják” – mutatott rá Koncz Máté, a MOSZ elnöke.
A tejágazatban más okokból, de hasonlóan súlyos helyzet alakult ki. Az uniós tejtermelés bővülése, a kínai és amerikai vámok, valamint az amerikai és új-zélandi kibocsátásnövekedés túlkínálatot eredményezett. Az uniós nyerstej átlagos felvásárlási ára a tavaly év végi 47,98 eurocentről 2026 júliusára 41,84 eurocentre, 13 százalékkal csökkent. Magyarországon ennél jóval nagyobb áresés következett be: a hazai átlagár a tavaly decemberi kilogrammonkénti 190 forintról júliusra 127 forintra zuhant, harmadával lett alacsonyabb. Ebben a forint erősödése is szerepet játszott. A MOSZ szerint a tejtermelők egész évben önköltség alatt értékesítették a tejet, a gazdaságok között lényegében már csak az elszenvedett veszteség nagyságában van különbség.
A sertéságazat problémáinak hátterében szintén a túlkínálat áll. A felvásárlási árak 2025 júliusában kezdtek csökkenni, majd az afrikai sertéspestis spanyolországi megjelenése újabb jelentős áresést okozott. Magyarországon az Aujeszky-betegség felbukkanása, az afrikai sertéspestis házi sertésekben történő megjelenése Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya és Somogy megyében, valamint a ragadós száj- és körömfájás miatt elvesztett piacok hatása is nehezíti a helyzetet. Míg 2025 júniusában a sertés hazai felvásárlási ára még megközelítette a 700 forintot kilogrammonként, decemberre 500 forint alá esett. 2026 első nyolc hónapjában a havi átlagár egyszer sem haladta meg az 500 forintot, az önköltség ugyanakkor 560–600 forint körül alakult. Júliusban a vágósertés termelői ára éves összevetésben 35 százalékkal, a sertéscomb feldolgozói értékesítési ára 24 százalékkal csökkent, a fogyasztói ár azonban csak 15 százalékkal lett alacsonyabb.
A MOSZ szerint a válság kezeléséhez partneri viszonyra lenne szükség az állam és a termelők között, a vízgazdálkodási döntésekben érdemi gazdálkodói szempontokkal. A szervezet sürgeti a termékpályákon képződő jövedelem igazságosabb elosztását, az árrésstop kivezetését, valamint annak lehetővé tételét, hogy a gazdálkodók kiléphessenek a piaci erőfölény segítségével kikényszerített szerződésekből. A dömpingimport hatását a rövid ellátási láncok előnyben részesítésével fékeznék, a közétkeztetésben nagyobb szerepet kapnának a helyi és magyar élelmiszerek, a hungarikumoknál előírná a magyar alapanyag használatát. Rövid távon adók és egyes díjak befizetésének átmeneti elhalasztását, valamint célzott támogatásokat javasolnak, emellett a gazdaságok tartalékképzését adókedvezményekkel ösztönöznék.
A szervezet szerint a kormányzati beavatkozás önmagában nem oldhat meg mindent. A klímaváltozás miatt a gazdálkodóknak is át kell alakítaniuk a termelést: nagyobb szerepet kell kapniuk a vízmegtartó művelési módszereknek és a víztakarékos öntözési technológiáknak. A fogyasztóknak tudatosabban kellene olvasniuk a címkéket, nemcsak azt vizsgálva, hol dolgozták fel az adott élelmiszert, hanem azt is, honnan származik az alapanyaga. A szövetség fő üzenete szerint a mezőgazdaság válsága nem marad meg a földeken és az istállókban: ha gazdaságok szűnnek meg és nő az ország importfüggősége, annak következményeit a fogyasztók is megérzik az árakban, a kínálatban és az élelmiszer-ellátás biztonságában.
