Kegyetlen Módszerekkel Gyilkoltak a Nők, Akik Emberek Millióit Tartották Rettegésben
Magyari Hajnalka „Sorozatgyilkos nők – Nőtörténet másképp” című könyve merész kihívást intéz a populáris kriminalisztikai diskurzus hagyományos nézeteivel szemben, miszerint a sorozatgyilkosságok elkövetése jellemzően a férfiakra jellemző devianciához köthető. A mű egy innovatív megközelítéssel süt le a nőtörténet és a kriminológia határvonalán, tudományos szempontból is megalapozott módon próbálja árnyalni a klasszikus bűnügyi narratívák merev kereteit.
A könyvben szereplő esetek – mint például méregkeverők, bábák, vagy a társadalom peremén élő asszonyok történetei – nem csupán a kriminalisztika kuriózumaiként jelennek meg, hanem jól mutatják a női szerepek és lehetőségek rendszeres korlátozottságát is. Magyari nem csupán „ellenpéldák” gyűjteményét alkotja meg; célja egy alternatív értelmezési keret kialakítása, amelyben a női elkövetők sorsait társadalmi, történeti és nemi szerepek fényében vizsgálja, felfedve az elnyomás és a túlélési kényszer bűnelkövetéshez vezető összefüggéseit.
A gyilkos nők figurája, az őket körülvevő társadalmi kontextusban jelenik meg. A szerző nem egyedülálló anomáliáként vagy démonikus entitásokként mutatja be őket, hanem a pszichés, szociális és történeti tényezők összjátékát vizsgálja, amely végső soron a végzetes bűncselekményekhez vezetett. Ez az összetett megközelítés segít elkerülni a közbeszédben gyakran használt, igencsak egyszerűsítő „őrült nő” sztereotípiát, ehelyett hangsúlyozva, hogy a női erőszaknak mögöttes társadalmi okai vannak.
A könyv kilenc sorozatgyilkost emel ki, köztük Pipás Pistát, Gerzsány Máriát, Holhos Jánosnét, Gesche Gottfriedet, Anna Margaretha Zwanzigert, Baba Anujkát, Jane Toppant, Belle Gunnesst és Leonarda Cianciullit. A mű arra hívja fel a figyelmet, hogy a női bűnözés nem csupán egyéni eltérésekből fakad, hanem a környezeti és társadalmi viszonyok bonyolult kölcsönhatásából ered.
Mindazonáltal a megközelítéseknek vannak korlátai is, mivel hosszú távú hangsúlyozás esetén könnyen háttérbe szorulhat az egyéni felelősség kérdése. Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy az ilyen társadalmi magyarázatok mennyire mentesítik az egyéneket saját döntéseik felelőssége alól. A könyv e szemponttól nem ad mindig világos válaszokat, inkább nyitva hagyja a diskurzust, ezzel is ösztönözve a gondolkodást.
Magyari Hajnalka kötetének stílusa és tartalma egyaránt ismeretterjesztő jelleget ölt, de a mögötte húzódó tudományos háttér is erőteljesen érződik. A szerző levéltári anyagokra, újságcikkekre és különböző kutatásokra támaszkodik, és a szöveg így nemcsak érthető és olvasmányos, hanem valóban tartalmas is.
A „Sorozatgyilkos nők” tehát nem csupán bűnügyi esetek gyűjteménye, hanem egy mélyebb megértést célzó, árnyalt és gondolatébresztő könyv, amely új nézőpontot kínál a női bűnelkövetés megértéséhez. Megmutatja, hogy a mögöttük álló történetek sok esetben emberi és szociális hatások által formált sorsok, ezzel is megkérdőjelezve a bűn és a bűnöző fogalmának egyoldalú leegyszerűsítését.
Magyari Hajnalka: Sorozatgyilkos nők – Nőtörténet másképp
Jaffa Kiadó, 2025
198 oldal
