Éles kritika a Pozsonyi Kisvendéglőről: maceszgombóc, gombaleves és párizsi a gasztroesztéta szemével
Újlipótváros egyik ismert vendéglője, a Pozsonyi Kisvendéglő került egy gasztronómiai kritika középpontjába. Az éttermet korábban sokan a környék meghatározó helyének tartották, ahol a helyi vendégek nagy étvággyal fordultak meg. A kritikus szerint azonban mára a közönség összetétele megváltozott, és egyre inkább a külföldi vendégek keresik fel a helyet.
A bírálat egyik fő témája a maceszgombóc volt. A szerző szerint a tálalt gombóc sem ízében, sem állagában nem emlékeztetett arra, amit a hagyományos maceszgombóctól elvárhat az ember. Állítása szerint a szóban forgó étel furcsán rétegzett anyagból állt, és nem lehetett biztosan megállapítani, hogy valóban tört maceszból készült-e. A kritikus hiányolta a megpirult macesz jellegzetes törmelékes szerkezetét, a gyömbér ízét, valamint azt, hogy libazsírral és tojással formázták volna.
A gombakrémleves is negatív értékelést kapott. A leírás szerint a leves gombaporból készült, és beszáradt toastkenyéren olvasztott sajtot tálaltak hozzá. A szerző szerint egy tisztességes gombakrémleveshez friss gomba, jó minőségű kenyér és sajt, valamint megfelelő technológia szükséges, ezeket azonban itt nem találta.
A hagymás sertésszűz kapcsán a kritika az adagok méretét és az étel elkészítésének módját érte. A bíráló szerint a húst túlsütötték, az állott sült hagyma pedig nagy mennyiségben borította az ételt. Véleménye szerint a nagy adag nem javítja az étel minőségét, és a sertésszüzet kímélőbben kellene elkészíteni, szafttal és arányos kompozícióval tálalni.
A párizsi szelet sem kerülte el a bírálatot. A szerző szerint a húst lisztbe, tojásba, majd ismét lisztbe forgatták, ami vastagabb és rosszabb burkolatot eredményezett. A rizs régi és száraz volt, helyenként viszont összeragadt, az étel pedig a kritikus szerint kihűlés és felmelegítés után került a vendég elé. A cikk megjegyzi, hogy a párizsi szelet elnevezése már az 1900-as évek elején is a korszerűség és a divatosság jelentését hordozta, és Triebnigg Viktorné 1906-ban megjelent szakácskönyvében önálló ételként szerepelt.
A kritikus összességében úgy fogalmazott, hogy a Pozsonyi Kisvendéglő kínálata mintegy nyolcvanféle ételből áll, ami szerinte nem egyeztethető össze egy szerény kisvendéglő lehetőségeivel. Felvetette, hogy egy ekkora kínálatot milyen létszámú szakács és milyen felszereltség mellett lehet szakszerűen elkészíteni. Az írás kitér arra is, hogy a szakácsszakma megítélése és utánpótlása nehézségekkel küzd, miközben a szakképzésben a legfrissebb adatok szerint a 2025/2026-os tanévben mintegy 3600-an tanulnak szakácsnak Magyarországon.
