Ég a ház, de az ékszereket és a családi képeket is előbb mentik, mint a kisállatokat
Egy több mint ezer ember részvételével készült brit kutatás szerint egy vészhelyzetben sokan nem a praktikus holmikat vagy a háziállatokat mentenék elsőként, hanem a régi fényképekhez, ékszerekhez és más személyes emlékekhez nyúlnának.
A felmérés válaszadói elképzelt helyzetben sorolták fel, mit vinnének magukkal, ha azonnal el kellene hagyniuk az otthonukat. A lista élén nem a pénz, a személyes okmányok vagy a kiskedvencek szerepeltek, hanem a fényképek és a fotóalbumok. A második helyre a telefon került, ezt az ékszerek, majd a különféle személyes emléktárgyak és ereklyék követték.
A háziállatok szintén előkelő helyen szerepeltek az összesített listán, a válaszokból azonban az látszik, hogy sok ember számára egy gyerekkori játék, egy régi levél vagy egy családi fénykép legalább olyan fontos lehet, mint bármelyik praktikus használati tárgy.
A megadott válaszlistán szerepeltek többek között a kutyák, a macskák és más háziállatok, emellett játékok, plüssmackók, könyvek, tabletek és e-könyv-olvasók, laptopok és adathordozók, jegygyűrűk, takarók, levelek, képeslapok, naplók, elhunyt hozzátartozók hamvait tartalmazó urnák, vallási tárgyak, konzolok, fejhallgatók, műalkotások, a gyerekek rajzai, hangszerek, valamint a csecsemők és gyerekek ellátásához szükséges tárgyak is.
A fényképek első helyezése arra utal, hogy a családi fotók nem egyszerű papírdarabok vagy képek a telefon kijelzőjén, hanem egy-egy történet kapcsolódik hozzájuk. Megmutatják, kik voltak körülöttünk, hol éltünk, hogyan néztünk ki, kiket szerettünk, milyen eseményeket éltünk át együtt. A családi albumok saját életünk vizuális archívumai, amelyek megőrzik a nyaralásokat, az ünnepeket, a gyerekkort és azokat a családtagokat is, akik időközben elköltöztek, megöregedtek vagy meghaltak.
A kutatásban Anna Powell, a Liverpool John Moores University kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a személyes tárgyak erősen kapcsolódnak ahhoz, ahogyan saját magunkra és az életünkre tekintünk. Korábbi kutatások alapján a katasztrófa előtti életünkhöz kapcsolódó tárgyak megőrzése a pszichés alkalmazkodásban és a felépülésben is kulcsszerepet játszhat. A 2011-es japán cunami túlélői közül többen a családi fényképek elvesztését emelték ki a számukra legfájdalmasabb veszteségek között.
A kutatás egyik magyarázata az úgynevezett kiterjesztett én elmélete, amely szerint az önmagunkról alkotott kép nem kizárólag belülről épül fel, hanem a körülöttünk lévő emberekhez, helyekhez és tárgyakhoz fűződő kapcsolataink is részei annak, ahogyan saját magunkat meghatározzuk. Ezért lehet különleges jelentősége egy gyerekkori plüssmackónak, egy régi levélnek, egy naplónak vagy egy jegygyűrűnek is.
A kutatás egyik érdekes tanulsága, hogy bár a háziállatok fontos helyet kaptak a válaszok között, nem feltétlenül kerültek automatikusan az első helyre. A fényképek és más személyes emlékek megelőzték őket, ahogyan a telefon és az ékszerek is. A kérdés egy elképzelt, rendkívül stresszes helyzetre vonatkozott, ahol a válaszadók azt sorolták fel, mit vinnének magukkal.
